Érkezett egy olvasói levél Jógalujzának, egy korábbi bejegyzéssel kapcsolatban. Az Amala Sattvában, ahol nem éreztem szuperjól magam, a levél írója egy isteni órán vett részt, egy fantasztikus oktatónál. Mindazonáltal még keresi, hova fog járni, erre meséltem neki a helyről, amiről alább olvashattok: ugyanazon a környéken, és egy teljesen oké órán vettem részt, biztos neki is tetszene – na, ott is járt már az illető, de oda bizony ő nem menne vissza szívesen… Hát, ennyit az ízlésekről, meg a pofonokról.:) Vagy inkább az egyes jógastúdiókon belül oktatók különbségeiről lenne szó? Hallottam már más jógastúdióról is az enyémmel szöges ellentétben álló véleményt, valszeg tényleg minden oktató más és más, nem annyira lehet őket a suli szerint kategorizálni, ahol tanítanak. De álljon meg a menet, még jógastúdióból is rengeteg van, nem írhatok az összes jógaoktatóról külön-külön!:) (Ráadásul azt gondolom, hogy ha egy stúdióvezető igényes a saját munkájára, akkor a kollégáit is eszerint válogatja meg.)

Az Anahita Jóga és Szellemi Központba mindenesetre Szilasi Márta órájára jutottam el (nála van egyedül első óra ingyen!:), akiről már hallottam, ajánlották, és magam is kedveltem az óráját. Pl., ha már egy oktatónak nemcsak a módszereiről, a tudásáról, a hozzáállásáról, hanem az adottságairól is szól ejtek (ld. pl. Sivananda), akkor

itt meg kell jegyeznem, Mártit jó nézni és utánozni, mert nagyon szép. Lehet, hogy nem (csak) a jógától ilyen szép, de mindenképp követendőnek éreztem a példáját, egész órán.:)

Ez egy kezdő hatha óra volt, visszafogott nehézségű, nem túl hosszan kitartott ászanákkal – magyarázatot viszont nem mindig kaptunk hozzá. Volt hogy a többiektől lestem el, hogy mi következik, a szanszkrit ászana-név alapján bizony nem tudtam, hogy mit kell csinálnom, amikor az oktató épp a terem másik végében járt, és nem mutatta meg a következő gyakorlatot. Volt viszont olyan póz is, amibe másodszor is belementünk, egy részletes magyarázat után (igen, a kobra póz konkrétan veszélyessé válhat, ha hülyén gyakoroljuk), kapott is dícséretet a csapat, milyen jól sikerült, miután minden szempont beépült a gyakorlatunkba.

Egész sokan voltunk egyébként, tízen kábé (ebből a szokásos arány, csak 2 fiú), és valszeg egy összeszokott csapatról van szó – ahogy az egyik gyakorlótársamtól megtudtam, akivel már a vilimegállóban elegyedtem beszélgetésbe. Ő nemrég csatlakozott a csoporthoz, és szintén több helyet kipróbált, de itt bizony valami sajátos, számára egész különlegesen vonzó atmoszféra uralkodik.

Azt meg kell adni a helynek, hogy a berendezés és a dekoráció megnyerné nálam a titkos háziversenyt: a lehető legnagyobb gonddal és ízléssel kialakított stúdió, még a nagyterem közepéből eltávolított közfal hűlt helyén is virágcserepek sorakoznak a terem fele-hosszában, ami sztem nagyon vicces.

Ha tehát te, kedves olvasó, a Jászai Mari tér környékén keresel jóga-lehetőséget, akkor szerintem bátran keresztezd a Körutat, és az Újlipót-széli utcák helyett a Falk Miksát válaszd, ott is az Anahitát. Itt is van persze számos típusú jóga (várandósoknak, babáknak-mamáknak, sőt, szülésfelkészítő is), táborok, masszázsok, sőt, még transztánc és egyéb szakrális táncok is, lehet, hogy egyszer ezeket is megnézem itt.
 
Zárásként egy egész különleges, álló meditációt végeztünk, melyben összekötöttük magunkban a lentről, a Föld felől érkező, magenta színű energiát, és a fentről, az Univerzumból érkező, arany színű energiát (egy picit úgy mint Gévánál), majd a meditáció alatt néhány mozdulatnyi illóolajos masszázst is kaptunk Mártitól – fincsi volt.