Ha túl sokszor mondanám, hogy na, ez a kedvencem, akkor nem hinnétek el (amúgy joggal), úgyhogy inkább úgy mondom, hogy simán megértem mindazokat, akiknek épp ez a kedvencük.
A pesti Aum Jóga weboldala alapján pontosan tudtam előre, hogy nem kell felírnom, melyik kapucsengő, hányadik emelet lesz, mert pontosan lesz kiírva és feltüntetve minden, ráadásul bejelentkezős a rendszer, így tuti nem futhatok lukra. Emellett nemcsak „felhasználóbarát”, hanem pont olyan szép is (hangulatosan színes, praktikusan elrendezett, ízlésesen megteremtett, stb.), amilyennek egy jógastúdiónak lennie kell… de itt meg is állhatunk egy pillanatra.

Hogy miért érdemes szépnek (stb.) lennie egy jógastúdiónak? Mert azért jövök ide, hogy harmóniát szívjak magamba, mert tiszte szerint azt közvetíti, hogy a külső és belső szépség egymást táplálja, mert ha sehol máshol nem nyugodna is meg a szemem és a lelkem, akkor itt épp ezt tehesse, a legelső perctől. Miután ennek a fontos hivatásnak a teljesítését a külcsín kommunikálta felém, sokkal több esélyem van a belbecsben is jól érezni magam.

Kivételesen nem a jógairányzat volt most új számomra, hanem a nyelv: egy indiai mester angol (és szanszkrit:) nyelvű órájára jöttem. Elsőre vicces volt, és a szintén elsőórás vadiúj csajok még kuncogtak is kedvesen rajta, mert úgy magyarázott, hogy egyrészt rémes akcentussal, másrészt duplán (tényleg mindent kétszer mondott el, esetleg háromszor, közvetlenül egymás után ismételve), harmadrészt valamelyikünknek mélyen a szemébe nézve.
Na, mindezt elég hamar megszoktam, nem zavart se a tempó, se a stílus, mert a jógacsoda megint megtette a magáét: jó volt. Hiába semmitmondó szó a „jó” is, ahogy a „szép”, egyszerűek, és ezek valók ide. Szépen kipucolódtam saját magamból a kevés, de részletesen végigvezetett ászana közben, kisimultam, feltöltődtem, megnyugodtam és fejlődtem egyszerre. Kicsit megboldogultam.:)

A stúdió vezetőjének vendégeként vettem részt egyébként az első órámon (megismerkedtünk egyszer korábban már jóga kapcsán, és most is dumáltunk egy jót a levendulaillatban teát szürcsölve mikor kijöttem), de nemcsak az "ismerősök" vendégek egy órára az elején, hanem mindenki: a második órára. Ez pont az az üzenet, mint a Bikram 10-alkalmas bérlete, miszerint többször gyere, ahhoz hogy átérezd mivan.

Az indiai oktató, Kiran egyébként Iyengar stílusban oktat, erről írtam márciusban és májusban, azokhoz az órákhoz képest főleg az volt más, hogy nem használtunk eszközöket, egy ötfős, nagyrészt „kezdő” csapatban talán még elég volt a testünket használni. És mondom, odatett rendesen, mert hiába magyarázott Kiran elég hosszasan egy-egy ászana elvégzése előtt, úgy, hogy tulképp csak 6-8 póz fért bele az órába, pont olyan jól elérte a lelazítós-kipurcantós-feltöltős hatást, mintha pózból pózba rohantunk volna. Vagy tán jobban is. De nagyon nem érdemes ezeket a stílusjegyeket hasonlítgatni egymással.

Mégegy konkrét sajátélmény, az történt, hogy kiderült, a lefelé néző kutya póz (majd ha már magabiztos vagyok bennük, sőt, ti is:), akkor nevezem szanszkrit nevükön az ászanákat), olyan itt, hogy nemcsak a sarkamat hátul, hanem a fejtetőmet is elöl le kell tenni! Ez izgi volt, és egész jól megközelítettem az elvárt végpontot. Nem annyira, mint a nyújtott ülésben a talpam körül összekulcsolt kézzel benyomulni az arcommal a térdem közé (Mi van? Ezt hogy csináltam? Talán annyi, hogy ilyen jól volt felépítve az óra? Asszem így még nem jött össze soha, még a könyököm is majdnem lent volt közben a földön..), de azért eléggé, valamint a megkísérlése is egész más volt, mint simán arra rámenni, amiket eddig mondtak. (Pl. hogy nyújtás közben még a bordakosaramat is húzzam össze – az is egy érdekes szempont volt, amikor hozzákerült a többihez, asszem a NapHold-ban. De nem biztos.) Így, hogy ilyen sokfelé jártam, már tök jól el lehet játszani azzal, hogy ki mit emel ki, én mit hol teszek hozzá adott pillanatban adott módon instruált gyakorlathoz, és hogy ezek a kombók hogyan adják össze az ÉN saját ászanáimat.

Oké, mostmár tényleg nincs mese, hiába is titkolnám, bevallom, szeretek jógázni!:)

És beszélni is szeretek róla!:) Hazafelé kerekezve a Gödörben megint belefutottam egy beszélgetésbe, aminek jó háromnegyed része jógáról szólt – úgyhogy nemcsak én vagyok a freak, kikérem magamnak!:)

Ha hiányosságként értelmezhetjük, akkor is vegyük elő, hogy a spiri-vonal (miszerint a jóga tulképp egy nagyon komoly belső fejlődés egyik lehetséges eszköze) nem nagyon jött át nekem, semmi ráutalóval nem találkoztam, se az órán, se a stúdióban – de igazából kell az? Lehet, hogy egyáltalán nem. Ami fontos, az úgyis átjön a gyakorlással, minek annyit verbalizálni… Hüje entellektüelek!:)

Összegzésként: gyere ide jógázni, ha a belvárosban jársz, mert sok más oktatót is alkalmaz ugyan, akikhez még nem volt szerencsém, de talán a külcsín-belbecs itt nem száll el messze egymástól.

Környezet: szép, simán a rendezettnél sokkal hangulatosabban ízléses (és az épület is gyönyörű!)
Eszközök: profi, jól használható
Oktató: egy igazi indiai!:), akiből nem néznéd ki, mielőtt belemegy, de amikor már bennevan egy ászanában, akkor nagyon hiteles – és jól is közvetíti
Többiek: szimpik voltak, azok is, akik a mi óránkkal együtt jöttek ki az ő órájukról a nagyobb teremből – a két csapatban együtt is talán csak egyetlen hím résztvevő volt..:)
Megközelítés: belváros kellős közepe, Astoriánál, de nem zajos, mert a Zsinagógával épp szemben lévő csodálatos saroképület belső udvarára néz, nem az utca felé
Szolgáltatás: amilyenre vágyom
Fíling: rendben lévő