.jpg)
Mivel szinte közvetlenül jógázás után ültem le megírni az élményeimet, még alig tudok gépelni, valamint soha nem látott lassúsággal gurultam haza a bringámon, mert úgy szétcsapott az astanga óra..:) Járni még épphogy tudtam, de ezen nagyon vigyorogtam, amikor kijöttem valahogy a teremből relaxáció után, de megérte (mármint nemcsak kijönni, hanem az egész:), és nagyon úgy fest, hogy minden előzetes várakozással ellentétben mégiscsak nekiállok „kigyúrni magam” astanginak...
Hónapok óta tudom, hogy ez lesz az irány (nem utolsósorban azért, mert kezdek nagyon-nagyon rosszban lenni a testemet egyenletesen beborító hájréteg egy részével), és mivel olvastam az
Astangini-n Szalai Istvánról, és látám, hogy ez nekem végtelenül szimpatikus, vártam, mikor indulok neki: nagyon örülök, hogy épp most megtettem.
Kedves JógaBlog-olvasók!
Ezúttal arra kérlek benneteket szépséges-szépen, hogy
bár ezt az órát kifejezetten _ajánlom_, ne kövessétek a példámat mert már így is túl sokan voltunk!:)) Az órára mindenképp bejelentkezés szükséges, amit persze én elfelejtettem, de nagy mákom volt, mert pont mikor beestem még volt egy uccsó hely, de így voltunk dugig, és voltak pózok, amelyeket (oktatói utasításra) a szomszédomra fektetett lábbal kellett végezni.:))
Egyébként semmi nem zavarta a munkát, a patakokban folyó izzadságomtól eltekintve (bocs ha gusztustalan, szerintem nem az..:), még az sem, hogy itt nem egy über-fancy jógastúdióról van szó, sőt, igazából nem is tudom, hogy milyen, mert maga a stúdió nem hívja fel magára a figyelmet (olyasmi lehet, mint
a másik Atma), a sok embertől nem is nagyon láttam.., meg még az sem, hogy relaxáció alatt az
interjúból jól ismert hangú Gauranga tartotta épp jól kivehetően óráját a szomszéd teremben..:) – szóval nem volt zavaró körülmény, a néha fel-felbukkanó önszidalmazáson kívül, de azt szépen le kell tenni, mert nem lehet tőle fejlődni, csak csinálni kell szépen, és örülni minden egyes póznak.
Akkor végre a lényeg: olyan magával ragadóan természetesen rendelte el az oktató, hogy mi fog következni, hogy egyszerűen megcsináltam a gyakorlatokat. Természetesen nem mindent, mert még bőven nem mindenhez van meg az elegendő erőm, hajlékonyságom, stb, de olyan pózokat is képes voltam felvenni, amelyekről határozott _tudásom_ volt, hogy nem vagyok rá képes. Nem az elmém rendelkezett, hanem a testemmel egyenesbe kötött oktató, így aztán megfigyelőként csodálkozhattam (ha épp volt rá időm), hogy mi minden történik.
Volt néhány perce az órának, amikor arra lettem figyelmes, hogy megváltozott a test-sémám. Lényegesen hosszabbnak éreztem pl. kezemet-lábamat, mint máskor, és volt egy olyan átvezető gyakorlat is, amin konkrétan átrepültem.. ezt nemtom máshogy mondani, de felszívódott a gravitációval súlyosbított fáradtság, és valami újult erővel kilőttek az izmaim.. Ilyen hatásról beszámolnak a jóga-könyvek?
Sőt, arról írnak vajon, hogy mindez magyarra lefordítva ((állítólag Madonna szerint az astanga az élet metaforája .. ezt egy "lounge-astangán" hallottam)) azt jelentené, hogy sokkal komolyabb tartalékaim vannak, mint azt a hülye fejemmel gondolnám?
Nyilván, mert pl. olyan korrekciókat is kaptam az oktatótól, amik soha nem látott végletekig elvitték a testem, és a fejemmel hiába _tudom_, hogy ebben az életben ez a test erre nem képes, hát képes. Legjobban azok az „intelligens korrigálások” jöttek be egyébként, amikor István nem velem, hanem az élő szövettel kommunikált egyenesben. Nem kellett elvinnem a fejig és kiadni az utasítást, hogy mit kell máshogy, hanem megcsinálódott az érintéstől. Vagy azok, amikor ponthogy „üzent” a fejnek, itt még fogsz tudni fordítani a csípődön kifelé, később, most csak tendálj arrafelé.
Na, ezek már intim részletek…:), sokat tudnék még mesélni róla, de nem teszem – inkább reménykedem, hogy nem kaptok hozzá kedvet túl sokan. Igen, ez _nagyon-nagyon_ kemény, sajnos, és _nagyon-nagyon_ fárasztó, és _nagyon-nagyon_ dúrva, nem való nektek, mazsolák..!:)
Mindennek megvan a maga ideje, nekem most az Astangáé érkezett el.
(PS: GY.K.: Képünkön közvetlenül az oktató alatt természetesen nem jógalujza látható.:))
Összegzésként: "Nagy fában a nagy fejsze, nagy munkát végez, nagyon szívesen." (ősi cheroqui találós kérdés)
Környezet: az most mindegy.. egyébként nem gáz (vicces a zuhanyzóban szabadon elhelyezett vécé (nyilván van zárható is, épp nem kerestem))
Eszközök: semmi különös, minden használható volt
Oktató: pont amilyen az interjúban, egyetlen meglepő részlettel kiegészítve, hogy a kegyetlen tornatanár-attitűd mellé mennyi szeretet van az igazításaiban
Többiek: tizenhat egyébként full szimpi résztvevőből csak egyetlen csávó - de ő legalább véletlenül egy kedves ismerősöm.:)
Megközelítés: Margithíd Budai hídfő
Szolgáltatás: fincsi és életmentő a szőlőcukor a recin, pl., de semmi lényeges, működik minden
Fíling: nekem az a fíling, hogy most ez jön rendszeresen (de ez a megjegyzés asszem már kicsit jógablogtalan)
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz is!
Még több hír, még több érdekesség, még több jógi!:)
Ezt mondták