Volt néhány rettenetes, rémisztő pillanatom az elején, amikor azzal szembesültem, hogy egy tükörnek háttal állok – ergo a napüdvözleteket öt légzésig saját hátsóm szemlélésével tölthetem, valamint annak találgatásával, hogy vajon inkább X, vagy inkább O lábam van-e, mert annyira, de annyira nagyon nem egyenes, hogy azt se tudom, hogyan-ronda, szóval ez borzalmas volt…:)) ... de aztán felhagytam ezzel a pótcselekvéssel és inkább jógáztam a maradék időben, toltam szépen izzadozva a többi napüdvözletet meg az álló gyakorlatokat, majd aztán döbbentem a folytatáson, mert nem az astanga egyes sorozat ülő-gyakorlatai következtek, hanem valami más..

És akkor innentől az jön, hogy mi minden más Pórffy Csaba óráján (ő üdvözli a napot a fenti videón, az említett tükör előtt), mert például az általam megszokott astanga órákon még sose volt füstölő (pláne nem ’palo santo’, aminek a záró relaxáció alatt már határozott hasis-illata volt:), nem volt ennyire szép dallamos a nyitó mantra (mint egy közös éneklés), és nem volt tematikája sem az órának (most ez elvileg a hátrahajlásokról szólt), máshol volt viszont számolás, pontos ászana-nevek, nomeg elég komoly korrigálások, folyamatosan.

Csaba lényegében a légzésével irányította, mert maga is végigjógázta ezt a "haladó"-szerűként meghirdetett órát ("speciális óra, amely­ben az Ash­tanga jóga valamely speciális aspek­tusát emeljük ki"), valamint rövid „jó” jel-szavakkal, ha megvoltunk az öt légzéssel, és végre lehetett kitekeredni abból, amibe ha sikereült beletekeredni, akkor ez sem kis feladat volt, és kíváncsian várni, mi jön még.. mert voltak itt a második, sőt, talán a harmadik sorozatból is ászanák. Kellemes meglepetésként az első nem-első még csak kivitelezhetetlen sem volt, hanem egyenesen fincsi. (Csak épp fogalmam sincs, képtelen vagyok felidézni, mi is lehetett – valszeg annyira meglepődtem azon, hogy kiléptünk az egyes sorozatból...)

A stúdió maga, Art Center néven, a pici, de über-fancy kategória, látszó-betonnal, látszó-téglákkal, látszó-fém-szerkezetekkel, lenyűgöző belső tér minden szempontból – egyetlen vicces, hogy ahova a recit várnám, ott egy pianínó áll, de hát nem kell mindenhova recepció.. Csaba úgy tűnik még dolgozik a saját leendő központján, és addig mindenféle stúdiókban tart órákat, látszólag részben állandó csoport számára, ez egy aránylag új stúdió lehet a sorban.

Elhúzódott az előző óra, nyilván itt mindenki magánzó, nem egy jógaiskola rendjét követik a dolgok. Többen is voltunk vadiújak, keresgéltük, hogy kell benépesíteni ezt a teret (sőt, egy srác meg is pattant elég hamar, szerencsére az ajtónál telepedett le..:), végül vagy tizenhat-heten toltuk végig, és egész szépen birkózott mindenki. Még én is jól bírtam, sőt, egy-két helyen még túl is szárnyaltam a szokásos magamat, már ahol volt összehasonlításom. Szintén meglepően hangulatos levezetésbe torkollott az este: 

Az utolsó pihenőpózban végighallgattunk egy érdekes okfejtést arról, hogy a jóga nem a testről szól, hanem arról, hogy az tudatunkat arra taníthatjuk általa, hogy az addig lehetetlennek hitt dolgokra valójában képesek vagyunk. Az illatos relaxáció alatt Krisna Das és Sting énekelt nekünk közösen, és mielőtt elhagytuk volna a termet, még egy kis piknik is kerekedett, valszeg a csoport szokása szerint, mert a mandarin, alma és csoki egy-egy résztvevő táskájából került elő. A sztorikat (mert piknikhez már működik a sztorizás!:) Csaba hozta, leginkább David Swenson pályájáról (aki többször is előkerül nála mint inspiráció), teljesen házibuliban szőnyegen ücsörgős jellege lett a dolognak, annak ellenére, hogy a csapat többsége, de talán maradjunk inkább saját magamnál, szellemes csevej helyett csak bárgyún és tisztára söpört, üres aggyal vigyorgott…:)

Mégegy idézet a végére Csaba blogjáról, mert ezt elmondta az órán is, és nem tudtam az astanga sorozatokról, viszont nagyon tetszett: „Az első sorozat, (Yoga Chikitsa) megtisztítja a gyakorlót minden szinten, felkészít a további gyakorlatokra. A második sorozat (Nadi Shodana) feltölt energiával, a harmadik sorozat (Stira Bhaga) pedig kiegyensúlyozza a megszerzett energiákat." (Ami utóbbi valszeg senkinek nem árt, aki már nagyon menő "másodikos"...)

Összegzésként: ha most abban az állapotban lennék, hogy már rákattantam az astangára, de még nem tudom, hova járjak, talán épp Csabához járnék

Környezet: guszta, vagány, de még így is barátságos - sajátos
Eszközök: szeretem-matracok, nemszeretem-takarók, ennyi (ja, egy hajszárító még kéne ide!)
Oktató: maga is lelkes gyakorló, akinek megvannak a maga kihívásai, de már az oktatói stílusa is
Többiek: kevés fiú (viszont helyesek:), sok lány (ők is!:) - és itt jegyezném meg, hogy először láttam cicanacira húzott piros, ám mell fölött végződő tornadresszt, jógán:)
Megközelítés: ez most az Arany János utcához lett volna közel (de a Deákról se volt messze)
Szolgáltatás: minden rendben
Fíling: a lehető legjobb helyen töltöttem a lehető legjobb időt:)

(Tipikusan közel-tökéletes élmény, de ha jógamari az igazítások hiánya miatt 4 mudrát adott, akkor ugyanilyen körülmények között én sem adhatok 5-öt, még akkor sem, ha ez nagyon "haladó" óra volt..:)
 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz is!
Még több hír, még több érdekesség, még több jógi!:)