Az a helyzet, hogy hónapok óta kerülgetem a Kundalínít. Lujza nem titkolt rajongása az AKP iránt engem is megfertőzött. Ugyan még mindig halogatom a dolgot, ki tudja miért, de most hétvégén a Gerilla Jóga jóvoltából volt szerencsém kipróbálni a kundalíni jógát. Ez ugyan nem az előbb említett Balázs Vali-féle stílus, hanem Yogi Bhajan által kidolgozott rendszer. De végül is mindegy, hiszen nekem, a tipik ászanajógásnak szerintem bármelyik kundalíni stílus adhat némi betekintést arról, mi is ez a misztikus energia.

A Gerilla Jóga egyébként egy szuper kezdeményezés (először azt írtam, hogy lelkes, de ezt a lentebb kifejtett okból kifolyólag végül átírtam): célja, hogy minél többen ismerkedjenek meg a jógával, különböző oktatókkal, irányzatokkal. Kijelölt időben, budapesti parkokban (télen jógastúdiókban) jógáznak, ahova bárki, bármikor ingyenesen becsatlakozhat.

Már korábban is volt szerencsém kipróbálni ezt a kezdeményezést, bár akkor főképp azzal a céllal mentem el, hogy cikket írjak róla . De sajnos sem az óra nem tetszett akkor, illetve meglepetésemre a főszervező sem válaszolt túl lelkesen a kérdéseimre (csak annyit, hogy nézzem meg a honlapot). Ezért most nem megyek bele mélyebben a téma feszegetésébe, nézzétek meg a honlapot, ha bármi kérdésetek lenne. :)

Szóval akkor az óra:
Elöljáróban annyit még, hogy egy szinte majdnem jógaszűz (= túl van pár ászanaközpontú, dinamikusabb jógaórán, de semmi több), fitnesztündérke barátnőmet rángattam el magammal, aki, hogy megfelelően jellemezzem, nem éppen jógikus életvitellel és életfelfogással rendelkezik.
Az órát egy talpig fehérbe öltözött, turbános leányka, Parmadev Kaur tartotta, aki saját – természetesen hófehér –  jegesmedve-szerű ülőszőnyeggel érkezett. Kipakolta a fehér laptopját, behozta a fehér bögrében, a gondolom fehér teáját. Jelenlegi spirit’ szintemen nekem túlzás a fehér szín ilyen szintű erőltetése.  Beszéde alapján úgy éreztem, hogy kicsit izgul, de ez nem vont le semmit az óra értékéből. Megtudtuk, mi az a kundalíni jóga, pontosan miért és melyik ágát műveli, illetve, hogy miről fog szólni az óra. Erős légzéssel összekötött mozdulatokat (krijákat) ismételgettünk, hozzávetőlegesen 3-4 percig. Ezek nem kifejezett, általam klasszikusnak vélt ászanák voltak, inkább fejforgatások, guggolás, jobbra-balra körzés, döntögetés stb, közben néha horrorisztikusan lélegezve/lihegve/fújtatva, behunyt szemmel. Azon kívül, hogy rettentő fárasztó volt, ami miatt sokszor meg kellett állnunk pihenni, nagyon hamar megtapasztalhattam pár furcsa testi érzetet. Nehéz lenne megfogalmazni: talán bizsergés, zsibbadás, bódulat és kicsi szédülés egyben, de egy picit más, természetesen jógás nyögésekkel fűszerezve: „Jajj nem bírom, még meddig kell kitartani??” Ezután egy fél percnek tűnő, de valójában majdnem 20 perces relaxáció következett, amit talán először életemben sikerült valóban relaxált állapotban töltenem. A legvégén mantrameditáció következett zenére, vizualizációval. Nehéz volt. Először jutott eszembe a két óra alatt, hogy na ez kicsit sok, mikor lesz már vége. Aztán hirtelen vége lett. Elrepült rendesen ez a 2 óra. Utána még maradtunk a teremben, feltehettük a kérdéseinket Parmadevnek, aki nagyon kedvesen, alaposan válaszolt mindenkinek, kiveséztük a témát.

Hazafele bódult - de ugyanakkor felpörgött állapotban sétáltunk. És most, szentéletű jógásaim, akik csak hírből hallottatok ilyen dolgokat, esetleg ismertek valakit, aki ismer valakit, aki hallott már olyanról….. most figyeljetek: barátnőm nagyon helyesen megfogalmazta azt az érzést, ami bennem is volt, és gondolom még sokunkban „Te Mari. Ez nagyon fura volt. 15 perc után úgy éreztem, be vagyok tépve, mint állat. Mi történt itt tulajdonképpen?”

 

Összegzés: huhh, meg hahh. Itt tényleg történt valami. De mi is? Visszamegyek. Kiderítem. Hozzá is. Meg megnézem a többit is.

Környezet: Ajna - már írtunk róla
Oktató: ígéretes
Szolgáltatás: szuper kezdeményezés, köszönjük Gerilla Jóga
Fíling: másik dimenziós

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz is!
Még több hír, még több érdekesség, még több jógi!:)