Azt hiszem, hogy ma megtaláltam a lehetetlent, sikerült a teljesen váratlan...

Amikor elkezdődött a Szúrja Jógaközpont nagytermében az Iyengar jóga (negyedórás késéssel, ez az adat kilóg minden sorból!), teljesen lefagytam: pattogó parancsszavak, a csoport néma kussban és karót nyelt fegyelemmel odaszögezve a jógamatracához, az oktató mint egy szadistább fajta katonatiszt jár fel-alá köztünk, tényleg már csak az ostor hiányzik a kezéből, és még a „namaste”, üdvözlő kéztartást is (a mell előtt összezárva a két tenyér) sebészi pontossággal diktálja, hol érintse a hüvelykujj a szegycsontot, hozzá képest pedig hogyan álljon 45 fokos szögben a többi négy ujjam… Tényleg azt hittem, hogy erről az óráról ki fogok menni.

És amikor az egyik ászanához a tekintet irányát is hozzátette, „elfordul a fej, és mindkét szem a jobb hüvelykujj irányába néz”, majdnem elröhögtem magam, remélem nem az a következő gyakorlat, hogy az egyik szem erre, a másik meg majd arra néz! Megmenekültem, gondoltam, végigcsinálom a gyakorlatokat, és közben nevetgélek magamban azon, hogy ezek itt szögmérővel jógáznak.

De sajnos egyszercsak elkezdett tetszeni! Talán akkor, amikor kiderült, ezek a gyakorlatok is hasonlóak, mint amiket bárhol máshol végeznek, csak épp hozzátesszük a kidolgozott precizitás megfeszített figyelmét, és olyan mélyen és tökéletesen vagyunk benne minden egyes pillanatban, minden egyes porcikánkkal, olyan pengék vagyunk, és olyan tisztán élesek, mint én még soha máskor életemben.
Ugyanolyan mély és tiszta érzés fogott el a végére, mint más jógaórán, sőt, talán még inkább, de ez amolyan valódi „yang” élmény volt: tökéletes derékszögeket és szinte fizikailag lehetetlen nyújtásokat bemutató férifoktató, maga az Iyengar rendszer, a fatéglák és milliméterre kimért hevederek, élére hajtott takarók, alig-alig hozzákapcsolt légzés (talán majd haladóbb szinten...?) - de mindez ugyanolyan egységes élményt hozott létre, mint Éva, vagy Gyöngyvér nőies áramlás-órái. Ráadásul a hangulat is engedett félúton, és egy-két teljesen helytálló poén, kedvesség is belefért.

Hálás vagyok ezért az élettapasztalatért: most kiderült, hogy nekem, az egykor teljesen zabolázhatatlan gyereknek, majd szeleburdi és hízásra erősen hajlamos nőnek ez a kegyetlen fegyelem valahonnan mélyről, belülről is előhívható, méghozzá teljesen természetes érzés, tehát ott kellett legyen, az elejétől... Igazán nagy kedvet kaptam, hogy rendszeresen eljárjak Trapp Laci óráira, tisztulni, töltődni!

Maga a "jóga és egészségközpont" egyébként elég széles palettán mozog órakínálat szempontjából, Feldenkrais-tól ovis jógáig, Kriston intim tornától különböző terápiákig kábé minden van, nézegessétek meg a site-jukat!

Összegzésként: ide tudnék szokni (évekkel ezelőtt néhány hónapra ez meg is történt), és érzésem szerint sokan mások is "feljavították" már itt az életüket

Környezet: semmi figyelemreméltó, okés
Eszközök: használható minden, sőt, kapható is egy csomóféle jógakellék
Oktató: nagyon jól csinálja, amit csinál!
Többiek: sokan voltunk, talán huszonpáran, és végre egy óra, amin fiúk is!:)
Megközelítés: Operánál
Szolgáltatás: rendben
Fíling: a hely nem nyűgözött le, csak maga az óra

Tessék kipróbálni!