Kicsit hamarabb érkezem, az előző óra tanárának kell kiszaladgálnia a saját órájáról, hogy beengedjen .. így viszont azt is megtudom, hogy Bogi, aki a félnyolcas órát majd tartja, alapos késésben van. Még mindig jobb, mint a Sivananda óra oktatója, aki eleve el se jön: az ő ingyenes bemutató órájára érkeztem, ami tehát elmarad, át vagyok csoportosítva Bogihoz, aki éppen egy nyolc-alkalmas integrál jóga kurzust indít. A kurzusról az óra végén megtudom, hogy azért nyolc-alkalmas, mert „így hirdetjük meg”, valszeg ezt a bérlet-konstrukciók szinesítésére találták ki a Jóga Darshanban, de az is lehet, hogy tényleg összefüggő blokkok a kurzusaik.
Maga az óra? Elég hamar azt éreztem, hogy itt fontos dolgot tanulok: vállalni a negatív kritikát. „Végre” egy jógaiskola (sorozatom hetedik tapasztalata), ahol nem érzem igazán a helyemen magam, ahol az óra lendülete nem visz magával, mert a sodrásból az önreflektív elszólások és pici kis önbizalom-rabló biztatások kizökkentenek, ahol nem érzem szervesen kapcsolódni egymáshoz a gyakorlatainkat, és ahol csak találgatom, hogy mi történik körülöttem. Az utolsó negyed órában pl. konkrét modern-tánc gyakorlatokat végzünk, amik szépek is és lélegezni is lehet közben, de sok éve abbahagytam a táncot, és most nem ezért jöttem. (Több másik résztvevőnek egyébként tetszett, talán nekik nem volt ismerős, és ezért könnyebben illesztették hozzá a jógához… Az biztos, hogy ezek nem önálló vegyítések, a három földön gurulós gyakorlat mind egy az egyben így festett Gévánál annak idején).
Ami tetszett: több idegrendszer-tuning játékos szeparációs gyakorlatot végeztünk, és volt néhány átlós nyújtás, csavarás, ezeket szeretem. És a Dalai Láma beszédét és a Massive Attack-et is, ezek szóltak közben.
A végén, mert ragaszkodtunk hozzá, megkaptuk a relaxálás néhány percét is (puszta földön feküdt a többség, lehet hogy tényleg nem volt idő arra, hogy mindenki hozzon magának egy jógamatracot és takarót a recsegő parkettán végzett gurulások után?), aztán néhányan még elkezdték kipróbálgatni a falakra szerelt Iyengar-kellékeket, az oktatónkkal együtt, mint egy játszótéren: nem így képzelem egy jógaóra végét.
Mellesleg épp az a Trapp Laci is szerepel az oktatók között, akinél úgy megtetszett nekem az Iyengar, úgyhogy a Jóga Darshan úgy egészében biztos tök jó, de én pont nem abba a kétórányi időbe csöppentem itt bele.
(Ja, és valami halvány könyökfájdalom is maradt tegnap estéről, nem csodálom, a szakszerűség se jutott eszembe a gyakorlásról, sőt, egy-egy póznál épp az ellenkezője..)
Összegzésként:maga a hely talán még megérdemel néhány próbát, ez a kurzus pont nem --- UPDATE: új "teszt", plusz 2 kezecske!:)
Környezet: rendben, tök átlagos, használható
Eszközök: a mi óránkon semmi, a terem viszont nagyon profin van felszerelve
Oktató: inkább követeli, mint adja a figyelmet, néha leginkább róla szól az óra
Többiek: több mint 10 résztvevő volt, ebből három (velem együtt) az elmaradt bemutató óráról csoportosult át ide
Megközelítés: Király utcánál, néhány percre a Körúttól
Szolgáltatás: rendben
Fíling: rossz érzésem maradt utána, de talán hasznos volt így is
Ezt mondták