Ide is régóta készültem, a Padmához, a Szúrjához, az Asramhoz hasonlóan a legrégebbi budapesti jóga-intézmények közé tartozik az idén 15 éves Sivananda.

Rengeteg jógaoktató került ki az évek során az alma materből, és egy nagyon átfogó életmód rendszert kínál, nemcsak jógaórákat, méghozzá az Indiai Nagykövetséggel szoros "barátságban" (képünkön épp a nagykövet avatja az új jógaközpontot, tavaly szeptemberben).

Híre, kora és népessége ellenére viszont - kicsit persze cinikusan - azt mondanám, hogy

az odaút többet ért, mint a jógázás... Ami viszont szuper-kalandos volt, ugyanis a szokásos félórát, meg még egy kicsit szántam rá, tudva hogy Budára megyek, nahát, olyan pontja nincs a városnak, ahova ennél több időre lenne szükség odaérni bringával, gondoltam én.. De amikor rájöttem, hogy a Hűvösvölgyi úton már erősen a kaptatón járok, és még nyoma sincs a Máriaremetei útnak, ami után jönnek ők, sőt, még az 56-os vili végállomása után is kell egy jót kaptatni, akkor már sejtettem, lekésem az elejét. Le is késtem (arra viszont irgalmatlan büszke vagyok, hogy csak 5 perccel, ahhoz képest, hogy egyáltalán nem számoltam a hegymenettel, jól belehúztam!:), de csak az elméleti részről.

(Bónusz trekk: arra is rájöttem, hogy a bringával nem lehet bestresszelni azon, hogy elkésem! Ez a tantusz az elméleti oktatás alatt esett le, amit a pozitív gondolkozás és a dugóban parázás kapcsán hallottam, hiszen az autóban a késés miatt érzett stressz felgyűlik a szervezetben, bringával viszont ponthogy kimozgom, sőt, annál jobban haladok, minél inkább késésben vagyok, a véráramba jutó plusz adrenalin miatt...:) Na hagyjuk, ez itt nem egy bringázást, hanem jógázást népszerűsítő blog, lényeg, hogy egyszercsak odaértem..:))

Nostehát, ez a bemutató óra tényleg full kezdőknek nyílt, olyanoknak, akik még sose jógáztak, úgyhogy szuper-részletesen elmondták az alapokat, olyan alapokat, amik a Sivananda jóga alapjául szolgálnak. Megtudtuk, hogy a jóga 5 alapvelve a helyes testgyakorlás (ászanák), a helyes légzés (pranayama), a helyes relaxáció, a helyes táplálkozás (természetesen vegetáriánus), valamint a pozitív gondolkodás és a meditáció, megtudtuk, hogy ezek mit takarnak (autó-hasonlattal: olajozó rendszer, akkumulátor, hűtőrendszer, üzemanyag, és a kormánynál egy felelős vezető), és megtudtuk, hogy mindez mire jó nekünk: a jobb életminőség, a magasabb rendű gondolkozás elérésére.

A közös gyakorlás, ami az elég iskolás elméleti rész után következett, nem volt viszont túlzottan átütő.

A bemelegítő gyakorlatok közül egyedül a szemizmok tornáztatása volt újdonság számomra (ami nemcsak a szemünket fejleszti, tudtuk meg, hanem az általános koncentráció-képességet is, ami nem árt), de például a csípő kilazításánál pontosan azt a feladatot kaptuk, hogy tegyük a lábunkat szépen a tarkónk mögé - ami pontosan az, de konkrét iskolapélda, amit a jógázásról azok képzelnek, egyébként helytelenül, akik tudják, hogy soha életükben nem akarnak, de nem is fognak jógázni!:) Igen, maga az oktató sem tudta ezt megcsinálni, és inkább viccből mondta, hogy akár ez is lehetne a következő (miután a megpiszkáltuk lábujjunkkal az orrunkat - fuj..:) - meg a füleinket sorban), tehát mind elnevettük az ötletet, de sztem ez nem móka.:) Lábat a tarkó mögé, akár említés-szinten, első, sőt, inkább nulladik órán, bemutató nyílt napon: nem szerencsés.

Hamár az oktató és az ő képességei: Kata alkatilag nem egy tipikus jógaoktató, de nem tudjuk, hogy ő honnan indult az útjára. Az biztos, hogy ahol most tart, ott is több súlyfelesleg van rajta, mint jelenlegi és meglévő tanítványi többségén, és ez kinek bíztató, kinek viszont elrettentő lehet. Remélem azt senki nem gondolja, hogy a súlyfelesleg a sok jógázástól képződött rajta..:), de azt esetleg lehetne várni, hogy ha olyan sokat javít az egyén életminőségén (testi, lelki, szellemi, stb. szinteken) a jógázás, akkor a hiteles jógaoktatók többsége egészségesebb testtel rendelkezik, mint a nem-jógázó többség. Kedves, és nagyon lelkes, elhivatott asszony tartotta ezt az órát, és biztos hogy nagytudású is, egyébként, de egy mozgás-foglalkozáson, ahol az oktató testét koppintjuk, szeretünk példa-értékű látványt koppintani.

Az ászanákból összesen háromra jutott idő, és azok közül is kettő erősen hasonlított egymásra, úgyhogy nem volt nagyon változatos, erre vonatkozó érzeteket tehát szerintem nem kaptak az újonnan érkezők - de többre nem volt idő. Ami érdekesség, és eltérés más iskoláktól, főleg pl. a hatha flow jógától, hogy az ászanák között pici relaxációkat tartunk, nem viszünk át feszültséget egyik ászanából a másikba, de sok más különbséget elsőre nem találtam. Megintcsak, ahogy igyekszem mindig hangsúlyozni: egy órából még semmi nem derül ki egy rendszerről!

Nagymúltú intézmény a Sivananda, sok-sok változatos programmal, a jóga alapelvei közül mindre ad választ (életmód, táplálkozás, jógaoktatói tanfolyam, sőt, kirtan, sőt, jóga az irodában, sőt, hangtálas terápia, sőt, szanszkrit tanulás, sőt, ájurvédukus talpmasszázs, szóval minden), menjetek el, próbáljátok ki ti is - és induljatok időben!:)

Összegzésként: én nem ide fogok járni, bár egyszer jó volt a zöldben, a madárcsicsergésben

Környezet: vadiúj épület a budai dombokon, eléggi kiesik a városból, de kellemes
Eszközök: nemszeretem ezt a polifoam jellegű jógamatracot, inkább a gumisabb vagy a természetesebb érzetűt, de biztos megvan az oka, hogy ilyet használnak itt
Oktató: szakképzett és kedves – de lehetne "példásabb" a megjelenése
Többiek: talán hatan-heten voltunk, megint a szokásos arány, egyetlen csávó
Megközelítés: mondom, bringával több mint kellemes, a Moszkvatértől 20 perc
Szolgáltatás: sztem - a weboldal alapján - teljesen rendben lévő, színes, változatos
Fíling: nekem az volt az érzésem, hogy itt azok kötnek ki elsőre, akik máshol még nem voltak, ez a hely a jógázás előszobája - cáfoljatok, ha máshogy látjátok!