Azt kell mondanom, ez az óra akár öt bejegyzést is megérdemelne.
Ráadásul már alig vártam, hogy leírjam ezt a mondatot. Etka is, meg Hahota is….  Két olyan jógafajta, melyekről azt gondoltam, hogy soha de soha nem fogom kipróbálni. Aztán persze, mint sok minden mással az életben, úgy alakult, hogy de. Egyébként már nagyon sokat hallottam erről a Csoda Anyóról, a jógás Jane Fondáról. A legenda szerint ötvensok éves koráig egy nagy rakás betegség volt, aztán elkezdett jógázni, kidolgozta a saját módszerét, és minden a helyére került. Most 92 éves, és ha hiszitek, ha nem, még mindig gyakorol, még mindig nyomja a cuki kis rózsaszín tornadresszében, meg fejen áll a színpadon….hát ezt komolyan meg kellett néznem magamnak.

De persze, hogy ne menjenek a dolgok olyan gördülékenyen, már megint egy hülyeséggel kezdtem, hála istennek. Gondoltam, totálisan megőrzöm az inkognitómat, ezért úgy mutatkoztam be, hogy Kis Mari vagyok, még sose jógáztam, és azért vagyok itt, mert nagyon fáj a derekam, és nekem ajánlották ezt az etka jógát itten. ( „kik?” „Hát „Ők” ;) —szerencsére nem faggattak tovább) Na ez volt a fedősztori, amit a jógástársaknak már rég előadtam (mindenki nagyon barátságos és kíváncsi volt az első perctől kezdve),  mire befutott Katka, a tanár. Pechemre kb az első percben leesett, hogy mi ismerjük egymást: néhány héttel ezelőtt egy kisebb jógás WS-ot ültünk végig együtt (igen, szó szerint 2 napon keresztül egymás mellett ültünk) majd a végén még el is vittem egy darabon kocsival….. Na. Szép. A remek sztorimnak köszönhetően vörös fejjel játszottam a kezdő fiatal etkás kislányt (végig kislánynak szólítottak) 90 percen keresztül. És a mai napig nem tudom, hogy vajon tényleg nem esett le neki, hogy ki vagyok, vagy csak ennyire jól leplezte....

Egy Blahához közel lévő lakásban van a nappali és hall átalakítva teremmé. A konyhában öltöztünk, és mint ahogy azt már írtam, már itt elkezdődött az aktív ismerkedés. Ki vagyok, miért jöttem, jajj de jó, nahát egy fiatal kislány stb stb. Nagyon örült nekem mindenki, az óra elején még meg is tapsoltak, mint új jövevényt. Rajtam kívül 6-an voltunk, az átlag életkor valahol 50 és 60 között. Az órát leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy közösségi, vidám, beszélgetős önismereti- és jógafoglalkozás. Az órát mindenki tartotta. Rajtam kívül ugyanis mindenki több éve jár Katkához jógázni (meg alakformálni, meg hahotáskodni), és elég jól ismerik egymást. Katka vezette az órát, de a többiek is folyton beleszóltak, kijavítottak engem, és persze egymást is, aztán ha meguntak egy gyakorlatot, átváltottak egy másikra. Néha beleszóltak a tanár mondandójába, kiegészítették azt. Az egész olyan volt, mintha én lettem volna az egyetlen diák, és mind a 6 oktató engem akart volna tanítani. Közben ment a sztorizgatás, néha párhuzamosan. Hallhattam a napi történéseket, és persze a sikersztorikat is. Pista már 15 kg-ot fogyott, mióta idejár, Erzsike meg már le tudja tenni a kezét, ha előrehajol. Ha valaki megunta a zsivajt, kicsit arrébb vonult, és egyedül gyakorolt.

No de mi is volt konkrétan? Volt az elején körbenállás-egymástkézenfogás. Tapssal üdvözöltek engem, aztán mindenkit egyszerre, majd mantrát/versikét mondtunk közösen. Aztán légzéssel összekötve körbejárkáltunk. Katka (és a többiek) végig beszélt(ek). Számtalanszor elhangzottak olyan dolgok, mint a légzés tudatosítása, mellkas kiemelése, önmagunk szeretete, tökéletesen egészséges test, befelé figyelés. Még a bemelegítéssel sem végeztünk, de már Tökkezdő Mari is tudta, hogy hogyan kell helyesen lélegezni, hogyan kell tartani a gerincet, és mit kell tenni ahhoz, hogy soha ne fájjon semmink. Az órán nem voltak nehéz ászanák, viszont mindent, amit csináltunk, mértani pontossággal kellett végrehajtani, a kis sikerekért is dicséretbe részesültünk, és végig nagyon kellett figyelnünk a légzésre, a prána áramlására. Az óra felénél, a talajgyakorlatok előtt tartottunk egy vízivásnyi szünetet. Itt volt alkalmam kicsit beszélgetni Katkával, akitől megtudtam, hogy az Etka jóga tulajdonképpen a „magyar jóga”. Etka anyó fejlesztette ki a módszert 56 évesen, és ez is, mint minden más jóga a tudatos, mély légzésen alapul. Aztán visszamentünk a terembe, és folytattuk az órát, főképp gerinc és hátizom erősítő pózokkal, nem feledkezve meg a helyes légzésről és az öngyógyításról. Végén relaxáltunk, és egy mantra jellegű buzdító verset mondtunk. (imádtam!)  

Összegzés: Csodálattal vegyes döbbenet. Nem, nem adok mudrákat, mert úgy érzem, hogy ez a foglalkozás egy kicsit más kategória, mint az eddigiek. Hogy járnék-e ide jógázni? Nem, én nem. Valóban nem az én korosztályom, és azt sem éreztem, hogy fizikailag kihívást jelentenek számomra a gyakorlatok. De! Egy „ittfáj-ottfáj”, mozgást sosem tapasztalt, idősebb ember számára azt hiszem, ez lehet a tökéletes választás. Hogy tudott-e újat mutatni nekem? Igen, mindenképpen. Nagyon szívesen beszélgetnék Etka anyóval, de Katkával is. Kicsit irigylem az odajárókat, hogy napról-napra, hétről-hétre emlékeztetik őket arra, hogy milyen csodás az élet, és milyen csodás, hogy élünk. (jaja, tudom, tiszta kozmopolitánosan hangzik, de ITT-TÉNYLEG-EZ-VAN!) Hogy szeretném-e, ha anyukám, nagymamám ide járna? Igen, határozottan örülnék neki, sőt, ha tehetném, minden 50 fölötti embert köteleznék is rá. De tényleg.

Környezet: nappali- ebédlő a korai nyolcvanas évek stílusában
Eszközök: polifoam, művirág
Oktató: egy életvidám, őszinte, tündéri hölgy
Többiek: 4 nő, 2 pasi, közvetlenek, viccesek, nevetgélősek, 50 fölöttiek
Megközelítés: Blahánál
Szolgáltatás: 1000/ alkalom.
Fíling: :O :)  :D