Sokak által tisztelt és más ismert tanítókra is komoly hatást gyakorló, végtelenül szerény és tiszta gondolkodású filozófus, “misztikus” volt Jiddu Krishnamurti. Egészen elképesztő történetében gyerekkorától kiválasztottként taníttatták, akár a Dalai Lámát, de a félvallási szervezetet, mely kinevezte és tanai közé igyekezett zárni őt, maga tagadta meg egy híres beszédében:

A Drogriporter (Sárosi Péter) cikke több heves beszélgetést is elindított – saját belső kontemplációt is, de különböző FB-csoportokban és magánbeszélgetésekben is áramlanak a hullámok. 

Az egyszerű válasz nagyon egyszerű: mert vágytam valamire.

A bonyolultabb válasznak már sokkal több összetevője van. Múlt idő: tehát abbahagytam? Vagy amit "jóga" címen elkezdtem, azt egyszerűen nem is lehet "abbahagyni"? Mi is a jóga, eleve? Ki is vagyok én, aki jógázik...?

Kezdjük akkor a nagyon egyszerű válasszal, azért jógáztam, mert vágytam valamire.

Alapvetően vágyak által irányított ember vagyok. Vannak, akiket inkább a céljaik vezérelnek, mások racionálisabbak, és észérvekkel indokolják a tetteiket, döntéseiket. Engem olyan anyagból gyúrtak, aki az életet az érzelmeivel fogja fel és viszi tovább, érzelem-alapon létezik. Bár sokat finomodott, az alap-karakter nem változott, a kérdést viszont, hogy mire is vágyom valójában, korábban soha nem tettem fel magamnak. 

Attól, hogy az irány soha nem volt pontos, a tempó mit sem változott: zúztam ezerrel valamilyen irányban, amit soha nem próbáltam meghatározni: a vektor végpontja nem érdekelt, mire is vágyom valójában.

Ritka, hogy valaki tudja a választ, de még az is, hogy felismeri ennek a kérdésnek a fontosságát, a jelenlétét. Ha az ismert rétegeken kísérletezem a lehetséges válaszokkal - kedves társra, kényelmes körülményekre, inspiráló munkahelyre, izgalmas utazásokra, barátokra, szépségre - és ezeket meg is kapom valahogy, még mindig lehetek egy elégedett ember. Itt simán meg lehet állni, nincs semmi gond. Ezen a szinten simán beúszik a jóga is, mint eszköz: ha jógázom, vonzóbb, rugalmasabb, egészségesebb leszek (test), ha jógázom, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb leszek (lélek), ha jógázom, nyitottabb, fogékonyabb, mélyebb leszek (szellem). Ezek a minőségek segítenek megteremteni azt az életet, amire vágyom, és nincs további kutatás.

A bonyolult válasz építőelemei azonban továbbra is ott motoszkálnak - ha már jógázom, mi is az a jóga? Mik azok a válaszok, amiket a jóga az eredeti kérdésemmel együtt legnagyobb meglepetésemre megválaszol? Aki jógázik: ki is ő voltaképpen, és minek kalimpál egyre ügyesebben a végtagjaival lehetetlen testhelyzetekben?

Maga a jóga nyitotta a mélységeket, amik eleve ott voltak, csak nem láttam őket, a jóga tette ki az újabb kérdőjeleket mondataim végére, amiket ponttal zártam volna, kutatni kezdtem valami után - amit azóta sem pontosan tudok meghatározni. Ha máshova nem is jutottam azóta, csak hogy a vágyaim eredeti tárgyát egyszerűen megkérdőjeleztem, máris elmozdult valami - méghozzá egy gyönyörű irányba. Mert ami mindeközben történt velem - a JógaBlog ugyan hallgatott az elmúlt 2,5 évben, de a folyamat egy pillanatra sem állt meg - mindarra csupa hálával tudok csak gondolni rá. Ahogy alakulnak a kapcsolataim, az élményeim, a munkáim, a lehetőségeim, az utazásaim, a képességeim, a kommunikációm, a látásmódom - egyszerűen jobb együtt lenni velük, jobb együtt élni ezzel az emberrel, saját magamnak is. 

Mert mi a jóga? Az ön-fejlesztés, az ön-kutatás művészete. Abba lehet azt hagyni, ha már elkezdted? Aligha. 

Legfeljebb megkeresed a források forrását, és keresel egy olyan metódust, ami nem ereszt, könyörögsz egy olyan Mesterért, akinek az inspirációjára akár saját árnyékaidat is hajlandó vagy átlépegetni. Lehet, hogy nem elsőre, lehet, hogy sokadszorra is csak üvöltve, de mész, mert ...

mert vágytál valamire. 

És bár a vágyad eredeti tárgyát már rég megkaptad, de a vágy maga még mindig ott van. Ami maradt belőle, és amivé újra-újra formálódik, annak az eléréséért mostmár akárhova elmennél - akár saját magadba is. Ami pedig kiderül közben - hogy talán még maga a vágy is fel fog oldódni út közben...

Kívánom szeretettel magamnak is, nektek is, hogy "érjünk oda"! :)
 

"Kedves, ne merülj álomba az utazás közepén az út szépségétől. Az ösvény, amin jársz, tele virágokkal és gyümölcsfákkal, melyek megállásra késztetnek. Légy éber és emlékezz, nem ezért kezdted meg valójában az utazást."
Ajiit

A Jógablog egy utazás kísérőjelensége. 

Eleinte úgy tűnt, hogy az utazás a jógáról szól. Később kiderült, hogy a jóga szól az utazásról. 

Kiderült, hogy az eszköz könnyen válna céllá, és hogy a jóga által elért eredmények sikerélménnyel kecsegtetnek. Pedig a jóga útján nemcsak sikerek nincsenek, hanem eredmények sem. 

A Jógablog eredeti fősora úgy szólt, hogy "iskolák, mesterek, irányzatok": Az utazás ennek megfelelően egy csomó érdekes jógastúdióba, oktatóhoz, és jógastílushoz vezetett el, részletes bejegyzések születtek róluk.

Maga a jógázás, az úton való szép lassú baktatás (vagy éppen rohanás, vagy bukdácsolás, vagy lépegetés) pedig olyan helyzetekhez, és állapotokhoz vezetett el és vezet folyamatosan, amelyekről elég nehéz beszámolni...

A Jógablog "második élete", a hosszú csend utáni első néhány megszólalás ezekről a helyzetekről és állapotokról próbál szólni. Hogy maga az utazás, és a kísérőjelenség, maga a Jógablog hogyan folytatódik - azt szerzője is kíváncsian várja... :)

Örülök a kommenteknek, és a FB-on se felejtsétek el lájkolni a lájkolnivalót!

Reggel kiderült, hogy a mosógépnek nincs kedve centrifugázni. Megunva a gombjai nyomogatását, végül kivettem belőle a csöpögő ruhákat, és egyenként kicsavartam őket.

Mindez csak azért vicces, mert ez a kicsavarós dolog este visszaköszönt. A saját testemből szinte ugyanígy sikerült „kicsavarni” valamit, nevezzük feszültségnek, de fizikailag könnyeknek is nevezhetjük őket, lényeg, hogy valami nagyon távozott… Hogy mi, azt talán tudnom sem kell, hogy hogyan, azt viszont azért érdemes tudni, hogy folytathassam, és folytatódhasson ugyanez a tisztulás, ez a lenyugvás, ameddig csak velem nem marad egészen.

Dombnak fölfelé tekertem épp a bringát – úgyhogy valszeg az emelkedő pulzus is benne volt a pakliban –, és érdekes érzelmi hullámok törtek rám. Először megmagyarázhatatlan nevethetnék-énekelhetnék, aztán amikor megálltam egy kicsit (oké, bevallom, a fogaskerekűn ücsörögtem néhány megállónyit), egyszercsak sírni kezdtem, és fogalmam sem volt, miért. Lehet, hogy az utóbbi időkben túlfeszítettem vmi húrt?, vagy csak a tavasz… fene se érti a nőket…:) Mindenesetre csodálkozva törölgettem a könnyeket, és rájöttem, hogy így nem állíthatok be oda, ahova épp haladtam. Így aztán letámasztottam a bringát egy csodás kis domboldali parkocska fái mellett, és elindultak a karok és lábak, az erős, intenzív légzés, és a Jiaido tipikus, erőteljes mozdulatai.

Nem mondanám, hogy tudatosan felépített gyakorlást folytattam, egyszerűen csináltam, amire a test vágyott, amit tanult. Erős nyitások, erős lábtámaszok, erős, mély légzés, mozdulatról mozdulatra erősen kicsavarva az utolsó könnycseppeket is, mint vizet a ruhából, egész addig, amíg le nem csitult a lélegzet,

aztán sóhajokká változtak, és visszaülhettem a bringára is, hogy egész szépen megnyugodva egész kis késéssel érkezzek meg, ahová indultam.

Hálás vagyok, hogy megtanítottam a testnek az első néhány mozdulatot, és a légzést, amit most elsősegélyként előkaphatott a felázott füvön lépkedve, gomolygó párát lehelve. Kíváncsi vagyok, milyen varázslatos tájakra visz még tovább ez a gyakorlás… Ahova ma elhozott, az egészen megnyugtató.

Pénteken leesett egy csomó hó, majd a másnapi esőben jól elolvadt az egész. Tipikus... Ráadásul már egy hete elővettem a bringát, hóvirágok bújnak elő, és megállíthatatlanul hosszabbodnak a nappalok - úgyhogy most már tavasz van és elmondhatom, hogy ez volt zsinórban a harmadik tél, hogy egyáltalán nem voltam beteg. Nyáron se, de az kevésbé meglepő...:)

Ha kíváncsi vagy arra, hogy - szerintem - mindez miért történik így, akkor olvasd el mind a tizet.

Mindez csak kísérletezés és figyelés, józan paraszti megfigyelés és az okok spekulatív találgatása... De ha szintén kísérleteznél, akkor érdemes ezeket is bevenni a játékba, tehát tégy így te is, egész télen, ha teheted (és nem felejted el mindezt jövő novemberig..:)!

1. friss

Amikor elmész egy zöldséges mellett, és megérzed azt a tipikus savanyúkáposzta szagot, és összefut a szádban a nyál: vegyél savanyúkáposztát! És vérnarancsot is. Idei telem új szerelme a vérnarancs. Édesebb, és nincs benne az a savanykás citrus-íz, ami a narancsokban.. Lényeg, hogy minden nap egyél frissen valamit, amit az illatos zöldségesnél szereztél.

2. magvak

Menj el néha a piacra is (a Lehel pl. tökéletes), vásárolj be vegyes magvakból, és azt nassold, amikor csipegetni vágysz. Ugyanígy tegyél lenmaggal, szezámmaggal is. Álljanak ott néhány kis üvegcsében a konyhában, néha vetődjön rájuk a pillantásod, és öntözd meg velük a bármit, amit készítettél: saláta, főzelék, zabkorpa, müzli vagy felőlem vajaskenyér, lényeg, hogy fogyjon ütemesen.

3. "dhal", fűszerek

Ha húst nem eszel, akkor figyelj arra, hogy hüvelyeseket viszont bőséggel fogyassz. Indiában állandóan tolják a "dhal" különböző verzióit, állítólag 50-60-féle hüvelyest termesztenek, és azokból csinálnak mindenféle leveseket, köreteket, és isteniek. Az indiai konyhából még egy, hogy fűszerezz nagyvonalúan! Ha ettél eleget, de nem laktál jól, az azért van, mert az elméd éhes marad, az agyad nem kapott elég táplálékot. A bátor fűszerezés egyébként - amennyiben jól csinálod - nemcsak az ízvilágot dobja fel, hanem az emésztést is segíti. Ezt tanultam az indiai fűszerekről, és az ayurvéda elvei szerinti használatukról. Erről még nagyon sokat szeretnék tanulni!

4. légzés!

Mozogj, az Istenért, mozogj rendszeresen! Ha arra odafigyelsz, hogy mi megy be (merthogy eddig lényegében csak kajálásról volt szó), a "feldolgozásával" is tudatosan foglalkozz. A tested élet-telin tartásához, a sejtek levegőhöz juttatásához mindenképp mozognod kell, rendszeresen. És ami a legfontosabb: szeresd a testmozgást, amit választottál! Ne kínozd vele magad, ne legyen teljesítménykényszer, észre se vedd, ahogy eltelik a heti min. 2 edzés min. 2 órája. Lehet jóga is, lehet bringa is, lehet más is, de nagyon jól jársz, ha valamilyen intenzív légzéssel erősen összefüggő mozgásformát választasz.

5.pirulás

Ha formában is szeretnéd tartani magad, nemcsak élettelin, akkor legalább naponta egyszer pirulj ki jó alaposan. Eszközeidet és segédeidet magad választhatod meg.:) És sétálj is néha, csak úgy, cél nélkül, a séta, a fák, a fény, a megtett lépések kedvéért... Mindjárt kisüt a Nap, és akkor sétálva is pirulhatsz.:)

6."lustaság"

Márai erősített meg benne, de eredetileg saját boszorkánykonyhában fejlesztettem: pihenni kell, akkor is, ha nem dönt ágynak erőszakosan a láz, vegyél ki néha egy egész napot a tevékenységek lázas-kényszerű munkatempójából, és töltsd ágyban, úgy, ahogy van, az egészet. Lehet, hogy lustaságból történik meg velem néha, és lehet, hogy semmi köze az egészséghez, de amióta a Füves könyvben szembejött, már legitim űzöm..:)

7. gyömbér

Ha viszont mindezek ellenére mégiscsak kezd vmi nátha-szerű felgyűlni a testben: gyömbér. Méz, citrom felőlem mehet hozzá, de mindenképp gyömbér. Lereszeled, leforrázod, néhányszor egy-két napig jól megiszod, és kutya bajod. Apukám azt írta sms-ben, amikor dőrén megírtam neki, hogy megfáztam, hogy ez nyilvánvalóan influenza, és azonnal menjek a gyógyszertárba gyógyszerekért, mert "nem vagyok vasból". De "csalódnia kellett", csak a gyömbér, és nem hetek, hanem másfél nap alatt gyógyulás.

.... de mert a test csak jelez, és mi másról is adná a jeleket, mint Saját Magadról, tudhatod azt is, hogy az egész-séget egy csomó más szinten is megélheted. Milyen érdekes, hogy ha egészségről van szó, általában fizikai jól-létet értünk alatta, nem? Pedig.... Jön még három...

8. csend

Le kell ülni néha. Ezt tanulom. Csöndben, csukott szemmel, semmit (még meditációs se) csinálva. Naponta lenne ideális, ha tényleg érdekelne, mi jön ki belőle...

9. "a munka öröme"

Csak a dolgodat végezd. Azt meg úgyis szívesen csinálod, úgyhogy nem is kell külön hozzátenni, de lényeg, hogy csak azt, amit szívesen csinálsz... Ez is Márai (is), és sok-sok más bölcs is - és ezt tapasztalom is. (Az pedig, hogy pontosan mi is a dolgom - na erre rátalálni, ezt keresgélni az igazi élet-művészet...)

10. a társaság "öröme"

Olyan emberekkel vedd körül magad, akik ebben támogatnak: abban, hogy a dolgodat végezd, és csak azt. És szívesen. Olyan emberekkel, akik ugyanazt értik egészség alatt, mint te. Annál nincs is csodálatosabb...

Furcsa ez a lista így, ugye?
Először egy kis vérnarancs, aztán pedig vmi hablaty "küldetésről", vagy valami ilyesmiről.
Így állt össze....

Te meg, kedves olvasó, ha idáig jutottál az olvasásban, akkor úgyis érted. Ha pedig elnavigáltál a bejegyzésről a légzésnél vagy a gyömbérnél, akkor mindegy, mi jön utána, nem....?:)

Ha pedig szívesen megosztanád kommentben a saját "tippjeidet", kérlek mindenképp tégy így!

Volt egyszer egy karatemester.

Olyan országban született, ahol a szufi bölcsességet nagy becsben tartották, és olyan országban élt, ahol India ősi tudása karnyújtásnyira volt.

Fáradhatatlanul kutatta valódi természetét, miközben saját, és tanítványai testét a japán harcművészet mozdulataival edzette.

Abban a pillanatban azonban, amikor a szatszang által végleg megérkezett, és betöltötte a teljes Tudatosság, a test az elmével és azok minden játékával együtt elveszítette jelentőségét. Megérkezett a tökéletes Csend birodalmába.

Szatszangjain az oltáron a mindig friss virág mellett Rumi és Ramana Maharshi arcképét világítják meg a gyertyák lángjai. Szatszangjai meghívások a Csendbe, a Csend hangján. És Ő maga is látja, hogy milyen nehéz meghallani a szavát.

Egyik szatszangon a keleti mozgáskultúrákról beszélt. Rávilágított, hogy ezeket a csodálatosan bölcs technikákat úgy importáltuk, mintha olajlámpásokkal kereskednénk – csak a lámpásokba való olajról feledkeztünk el. Ekkor már dolgozott a Jiaido létrehozásán.

”Bár az edzés fizikai, te, a gyakorló, túllépsz a puszta fizikai határokon; felfedezve a természetes létállapotot. A lelked (a Tudatosság) fokozatosan átragyog a gyakorlás során, és végül mindenen, amit mondasz és teszel.” – írja a Jiaido megolkotója, Ajiit, aki spirituális ébredését megelőzően 25 évig gyakorolt és oktatott a karate rendszerében. – „A végső tudatosság kialakításához a mentális gyakorlatok mellett egy erőteljes és hatékony fizikai gyakorlásra is szükség van.”

A Jiaido gyakorlása aktív meditáció, mely a testet és az elmét a tökéletes nyugalom állapotába juttatja. Mozgásrendszere kínai és japán belső harcművészeteken alapul, célja pedig az, hogy gyakorlóját elvezesse az Önmegvalósulás pillanatához. 
A Jiaido jelentése: ”az igaz szeretet útja Önmagunkhoz, út Önmagunk szeretetéhez” (japán).

*** *** ***

JógaLujza csak elbúcsúzott, de talán még sosem mondott hálát magának a JógaBlognak, mindazokért a kifürkészhetetlen utakért, amelyekre az elkalauzolta. Nélküle talán nem ismerte volna meg Sheydát sem, aki Ajiit értő tolmácsolója – és az első hazai dojo vezetője. Vezető, aki elkísér a légzés, a fókusz, és a tudatosság harcművészetében járt úton.

JógaLujza a jógának is hálás, mindazért, amit megélhetett – és megváltozhatott – gyakorlása által, és hogy végül elérkezhetett a Jiaido dojo-ba, hogy a kokyu légzés és a katák mozdulatai között eltűnhessen a kime Csendjében.

MEGHÍVÓ

2013. március 5-én megnyílik az első magyarországi Jiaido dojo (iskola). Az ezt megelőző 3 napon ingyenes bemutató órákon vehetsz részt, amihez természetesen semmilyen előképzettségre nincs szükséged, se a harcművészetek, se a spiritualitás terén. Ott a helyed, ha:

• egy izgalmas, kreatív és aktív testmozgásra vágysz, 
• szeretnéd jobban megismerni Önmagad, 
• vágysz a tartós belső nyugalomra a mindennapok zajában, 
• az Ön-kutatást, a tudatosság fejlesztését szeretnéd még hatékonyabban fejleszteni.

Minden további információ a Jiaido-ról, és magáról a Meghívásról ezen a linken.

Igen kedves Jógablog-olvasó!

Köszönöm, hogy így fél év néma kuss után is visszalátogatsz a blogra, hogy elolvasd az alábbiakat..:)

De hogy miért is ez a fél év hallgatás? Pont erről szól a bejegyzés…

Talán emlékeztek, az egyik leglelkesebb JógaLujza-bejegyzés arról az ashtanga-óráról szólt, amire azóta is, több mint egy éve, töretlen lelkesedéssel, ráadásul a kezdetiekhez hasonló fejlődési potenciállal (csak gondoljatok bele!) folyamatosan járok. Az a rengeteg jógastúdió, jógaóra, jógaoktató, akiket végig-tapasztaltam, mind hozott újabb és újabb meglepetéseket és szépségeket, de egy idő után már nem tudtam nagyon sok újat mesélni róluk – azzal viszont, hogy az utam (teljesen magától, nem döntés, hanem történés folytán) elköteleződött egy konkrét jógairányzat mellett, viszonyítani kezdtem minden mást is ahhoz az egyhez.... aztán szép lassan elveszett a valódi kivülálló hitelesség, a független nézőpont.

(Ráadásul nemcsak az ashtanga jóga ragadott magával teljesen, hanem egy másik irányzat is, amit jobb híján nevezhetünk talán dzsnyáni-vonalnak... Ez – ebből a szempontból – már csak hab a tortán, más szempontból pedig a lényeg.)

Szóval, kb. másfél évig látogattam és blogoltam a helyeket, nagyon élveztem, és szuper dolgokat tanultam folyamatosan (nemcsak az órákon, hanem azáltal is, hogy írtam róluk), de ez után a fél év hallgatás után mostmár be kell lassan látni, hogy a folytatásra hiába is várnánk…:)

JógaMariról is vannak ám híreim!

Szintén erősen függetlenség-vesztetté vált…:) Jógaoktató lett belőle, mégpedig teljesen igazi, hamisítatlan, lelkes és elkötelezett jógaoktató, sok gyakorlót vonzó órákat vezet egy nagyszerű jógastúdióban, élvezi és köszöni jól van, puszil benneteket ő is..:)

Hogy hogyan tovább?

• Jógázzatok ti is kitartóan tovább – ezt mondani sem kell.:)
• Ha viszont tudtok valakit, aki szeret roadshow-zni, írni, jógázik, független – és még szép is…:)… najó, az nem…:)), egyszóval jógablog-kompatibilis, potenciális jógablog-szerző, akkor kössetek össze bennünket egy rövid email segítségével!
• Az, amit itt JógaMarival közösen összehordtunk, továbbra is lehet érvényes (ha kerestek az új helyek között, akkor érdemes ezeket a felhasználói szempontú beszámolókat is olvasgatni), úgyhogy jóétvágyat a korábbi bejegyzésekhez!
• Amit további olvasnivalónak ajánlani tudunk sok szeretettel, az az "online jógamatrac", vagyis a hello inside (FB-on is like!), tök jóban lettünk velük az idők során, a jógaoktatók írásai és saját cikkeik mellett publikáltak jógablog-bejegyzéseket is, aminek nagyon örültünk.
• Ja, a JógaBlog FB-oldala is megy szépen tovább, olyan szuper dolgokra lehet bukkanni néha, bűn lenne nem megosztani veletek..:)
• JógaLujza pedig szépen felszívódik az arctalan jógázó tömegben, ami nagy örömére valóban tömeg-méreteket ölt már ma is, itt is – és örül.

Om shanti

Nem akarok spoiler lenni, tehát aki valaha el akar menni Ricardo órájára, most ne olvasson tovább, de amit a relaxáció alatt csinált, az kábé mindennél csodálatosabb volt…:) Nem nevezném zenei élménynek, se nem relaxációs élménynek, inkább rezgés-élménynek, vagy legszívesebben nem nevezném sehogy, mert minek leegyszerűsíteni. De kezdem az elejéről. 

Néha azért haza kéne jönnöd pihenni egy kicsit, de ha rászánnád magad, akkor simán végig tudnád jógatáborozni az egész nyarat - csak gondolj bele, micsoda roadshow lenne, kundalíniről női jógára, gyerekjógáról ashtangára, masszázsról ayurvédikus táplálkozásra...:) De ha nem is tolod végig a három hónapot egyben, egyetlen jógatábort elejétől a végéig mindenképp érdemes beleprogramozni a nyárba!

HOGY MIÉRT ÉRDEMES JÓGATÁBOROZNI?

• mert az intenzív, mindennapi gyakorlással ugrásszerűen fejlődhetsz és mélyülhetsz, egész másképp integrálva a tanultakat, mint az évközbeni heti néhány jógaórával
   
• mert jó buli!, pótolhatatlan közösségi élményt jelent életvitel-szerűen együtt lenni olyanokkal, akik hasonlóan élnek és gondolkoznak, mint te - főleg az együttlét végére..:)
    
• mert a szokásos ászanázáson túl most plusz infót, tapasztalatot gyűjthetsz az egészséges, vega étkezéssel, pránajámával, vagy akár tisztítógyakorlatokkal kapcsolatban is, ami a rendes "városi" jógaórákba legtöbbször nem fér bele, viszont a többnapos táborokba pompásan
   
• mert szabadban lehetsz, fűben jógázhatsz, mert nyaralhatsz, mert kiléphetsz a mindennapi rutinból - mert addig sem a városban és az irodában punnyadozol - ha jógi vagy, és szeretsz nyaralni, akkor tulképp nem is kell tovább magyarázni 
   

Lássuk tehát az idei nyár felhozatalát jógatáborokból, ezúttal időrendben június elejétől augusztus végéig - ha pedig valami kimaradt volna, ne habozz bekommentelni, vagy elküldeni nekünk az infót, a listát folyamatosan bővítjük!

Yogin elvonulás / KUNDALINI YOGA IMMERSION

Kikelet Jógatábor 

Hatha Jóga Pradípiká tábor

 

Időpont: június 22-24. és június 29-július 1.

Helyszín: Sivananda Jógaközpont, 1028 Bp. Szegfű u. 2.

 

"Kétszer 3 napos utazás a belső békéhez. A tábor célja, hogy a Hatha Jóga Pradípiká írásművet betűről betűre közösen feldolgozzuk mind értelmezésben, mind gyakorlatban. A sok tanítás gyakorlatba fektetése mellett a közösen töltött idő gyors fejlődésre ad lehetőséget az Önmegvalósítás útján."

 

További információ: sivananda.hu

 

 

--- --- ---

 

 

ASRAM  Nagy Jógatábor

 

Időpont: 2012. június 22-23-24

Helyszín: Esztergom, Szent Adalbert Hotel

 

Vezetik: Kádár Zoltán, Papp József, az oktatóképzés vezetői

„A jóga a tudatos elengedés és a tudatos megfeszítés tudománya. Mondhatnám úgy is, légy a cselekvés mestere. E hétvége gyakorlatai megtanítanak a mélyebb ellazulásra és a magasabb fokú összeszedettségre.”

 

További infó: jogakozpont.hu

 

3/7 vagy 10 napos csend elvonulás

 

Időpont: 

10 napos: 2012.06.28. - 07.08. 

3 napos: 2012.06.28. - 07.01.

7 napos: 2012.07.02. - 07-08. 

Helyszín: Szentlélek (Bükk), Szentlélek Vendégház

 

"A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban felépült pálos kolostor romjainak közvetlen szomszédságába, gyönyörű helyszínre invitálunk egy tíznapos (3 vagy 7 napra is lehet csatlakozni) csend elvonulásra és spirituális belső utazásra a Himalájai Jóga Tradíció tanításai szerint."

 

Padma Jógastúdió - Júniusi Naliní Női Jóga Tábor

Kék Lótusz Jógahétvége

Integrált Masszázs-Mozgás Tábor (IMMT)

Satyananda - Guru Púrnima elvonulás

Aprójóga - Nyári angolos gyermekjóga tábor az Anahitában

Mandala - Astanga tábor kezdőknek és haladóknak

ERőmerítő Iyengar Jógatábor

Meditációs Tábor Iyengar Jógával és Jógikus Táplálkozással 

Purnam, Haladó Jógatábor

Ashtanga Jóga Iskola Budapest

Kayakalp JÓGA TÁBOR 2012

Anamé jógaiskola nyári tábor

--- --- ---

 

ATMA CENTER ASHTANGA-JÓGATÁBOR BRAC SZIGETEN

 

A múltkor egyszercsak tele lett a fejem munkával és a város zajával, és szinte automatikus üzemmódban gurultam ki a Margitszigetre, fordultam le egy napfényben úszó, frissen nyírt pázsittal borított pici tisztásra, egyik fülemen telefonnal letámasztottam a bringát – és csak akkor vettem észre, milyen gyönyörű helyre kerültem, mikor lehajoltam megsimogatni a rétet. És már vettem is le a cipőm beletapicskolni a tavaszi fílingbe, és már emelkedett is a karom, és kezdődött a napüdvözlet, tökmindegy ki látja, vagy hogy piszkos lesz-e a ruhám. (Nem lett.)

Azt kell mondanom, ez az óra akár öt bejegyzést is megérdemelne.
Ráadásul már alig vártam, hogy leírjam ezt a mondatot. Etka is, meg Hahota is….  Két olyan jógafajta, melyekről azt gondoltam, hogy soha de soha nem fogom kipróbálni. Aztán persze, mint sok minden mással az életben, úgy alakult, hogy de. Egyébként már nagyon sokat hallottam erről a Csoda Anyóról, a jógás Jane Fondáról. A legenda szerint ötvensok éves koráig egy nagy rakás betegség volt, aztán elkezdett jógázni, kidolgozta a saját módszerét, és minden a helyére került. Most 92 éves, és ha hiszitek, ha nem, még mindig gyakorol, még mindig nyomja a cuki kis rózsaszín tornadresszében, meg fejen áll a színpadon….hát ezt komolyan meg kellett néznem magamnak.

TUDTAD, HOGY ÁPRILIS 22.:

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Jógablog történetében a legmegosztóbb cikk a Ganapatiról született. Vegyes érzéseim voltak a hellyel kapcsolatban, de alapvetően tetszett. Mondhatnám azt is, a „guruság” egy igencsak elnyugatiasodott változatát tapasztalhattam meg testközelből – az epekedő leánypillantások és csábos kacarászások kereszttüzében.
Hát ezek után csodálkoztok, ha egyből lecsaptam a Ganapati kettőre?
Annyit már előre elárulhatok: a hely teljesen ugyanolyan, a kettős érzés itt is bennem volt, bár „kidolgozott felsőtestű jógásfiú” helyett itt „kedves lány” tartotta az órát.

No hát nem volt egyszerű eljutni a tervezett jógaórára. Biztos forrásból megtudtam, hogy az új helyen már nem csak a stúdióalapító Zoli, és csendestársa Tamás tart órákat, hanem egy új oktató is: egy bizonyos Kriszta (de van rá kis esély, hogy Zsuzsi a neve- sajnos nem figyeltem annyira, amikor mondta), aki vinyasa flow-t tart. Mivel se a honlapon, se a facebookon nem volt semmiféle információ arról, hogy mikor ki tart órát, illetve arról se, hogy egyáltalán kik a tanárok, minden kapcsolatomat mozgósítanom kellett ahhoz, hogy a megfelelő órára jussak el. Végül sikerült is. Megjegyzem, ez nálam egyáltalán nem jó pont. Még a legnagyobb mestertanárok sem felejtik el megemlíteni, hogy kik tanítanak náluk, ezek a tanárok mit értek el, mit gondolnak a jógáról stb stb stb. Értem én, hogy itt a Főtanár a húzóerő, de ez kicsit olyan, mintha nem akarna mást megtűrni maga mellett. (felvetődött, de itt ki nem fejtett gondolatok: egó és a jóga, egó és a jógatanárság)

Az új stúdió a szokásos bérlakás- koncepció, minimál dizájnnal. Szinte teljesen ugyanolyan, mint a Ganapati I. Ötletesen oldották meg a fűtés kérdését is. A terem három egybenyíló szobából áll, a tanár egy olyan helyen áll, ahonnan mindenki látja, viszont a három szobából csak kettőben mennek hősugárzók, a harmadik nincs felfűtve.
Az óra elég érdekesen alakult. Először arra gondoltam huhh, ez nagyon jó. Az álló sorozat meglehetősen erőteljes volt, rövid ideig kitartott bikram/agni koncepciójú sorozat, napüdvözletekkel nehezítve (gondolom emiatt volt vinyasa flow). Tetszett, igénybe vett. Aztán lementünk a talajra, ott pedig valahogy szétesett az egész. Megcsináltunk pár könnyebb ászanát az ülő gyakorlatok közül is, néhány másodpercig kitartva őket, majd épp, mire kettőt pislogtam volna, hipp-hopp, befejező relaxáció, good bye/aviszontlátásra/namaszté. Furcsa volt, hogy egy erős kezdés után ilyen gyengécskére sikerült az óra utolsó fele. Nem jöttem rá, hogy vajon tényleg ez egy tudatosan állósorozat-hangsúlyos óra volt, vagy csak arra volt ideje a tanárnak, hogy az álló gyakorlatokra állítson össze óravázlatot, aztán valami más programja akadt, esetleg külön elvárás volt, hogy maximum ennyiben térhetett el a szokásos Ganapatis sorozattól. Igazítás volt, bár nem olyan sok (mondjuk több, mint anno a Ganapati I-ben), de ezt én inkább annak tudtam be, hogy nem tartottuk ki sokáig az ászanákat.


Összegzés: Jó ár-érték arányú hely, ha a közelben laknék, ide vennék bérletet, AMENNYIBEN lenne a stúdiónak egy átlátható órarendje. (Igen, minden tanár és minden óra más, ezért szerintem jogos az igény, hogy tudjuk, ki, mikor és mit tart)

Környezet: egyszerű, akár puritánnak is mondhatnám, de teljesen rendben van
Eszközök: hősugárzó- itt is nagyon szép
Oktató: jól képzett
Többiek: voltunk páran
Megközelítés: központi helyen, Borároshoz / Kálvinhoz közel
Szolgáltatás: 1500/ alkalom. Ár-érték arány szempontjából is kitűnő választás!
Fíling: „kellemes hely, kellemes óra”

Pont tegnapelőtt fejeztem be egy regényt, amelynek művészien megkomponált záróakkordja – egy fergeteges tantrikus szertartás – nemcsak a Maha Siva Ratri ünnepével, hanem éppen a regényben szereplő „Mester” ötvenedik születésnapjával is egybeesik. A dátum 2002. március 12. Tegnap utánanéztem egy kicsit ennek a valóság-elemeket is tartalmazó „spirituális” történetnek. Rátaláltam arra a végtelenül ellentmondásos jógamesterre, aki (honlapjuk szerint) Európa legnagyobb jógaiskoláját alapította, és hatvanadik születésnapja épp mára, vagyis 2012. március 12.-re esik.

Így aztán magáról a tantráról mint a jóga egyik tradícionális útjáról*, saját tapasztalatot sajnos még nem tudok megosztani, viszont ami átszűrődött a tantráról olvasás közben, az mégiscsak megmozgatott. „Ez az indiai jógának egy olyan ága, amely az emberi lény leghatalmasabb erőforrását, a szexuális energiát használja a tökéletesség felé vivő szellemi fejlődés üzemanyagaként.”  - írja a Káma Púra egy helyen.

„A kundaliní felébresztése tantra-jógával

A tantra-jóga a leginkább félreértett és a legtöbbször helytelenül használt gyakorlás. Ezeket a tudatosság legmagasabb állapotának az elérését szolgáló szent, rendszerezett és haladó gyakorlatokat a nyugati kultúrában durva és felületes módon kifigurázzák. A kelet összes gyakorlati filozófiája közül a tantra a legmagasabb rangú. A tantra-jógában a csakrákat Sakti imádásának a központjaiként használják. Sakti az őserő és az univerzum szülőanyja. A tantrikus irodalom a leggazdagabb az összes spirituális irodalom közül, de csak néhány embernek van szerencséje valódi vezetővel találkozni. A kundalíni felébresztésére vonatkozó alapvető tudásanyagot csak a tantrikus irodalom tárgyalja részletesen. A tantrikus irodalomban rendszerezett és szisztematizált formában található meg ennek az erőnek a felébreszése, és egy hozzáértő tanító segítségével minden törekvő felébreszheti a kundalínit, majd az egyéni lélek és a kozmikus lélek egyesítése által elvezetheti Sivához, a végső lakhelyéhez. 

A tantrikus filozófia szerint ez az univerzum a tiszta tudatosság megnyilvánulása. A megnyilvánulás folyamatában a tudatosság két aspektusra osztha magát, és egyik sem tud létezni a másik nélkül. (…)”

Swámi Ráma: A jóga útjai

„A MAHASHIVARATRI-t, SÍVA nagy, spirituális éjszakáját Indiában hagyományosan PARAMASHIVÁ-nak (a LEGMAGASABBRENDŰ SÍVÁ-nak) szentelik. SÍVA követői ezt egyöntetűen az egész év legszentebb éjszakájának tartják. A MAHASHIVARATRI mindig a február-márciusi újhold napját megelőző éjszaka (az indiai asztrológiai kalendáriumnak megfelelő PHALGUN hold-hónapról van szó).

A haladó jógik ezt a különleges eseményt csodálatos spirituális alkalomnak, egyúttal nagy ünnepnek tekintik. Ezért az egész megelőző napon böjtölnek, egész éjszaka pedig intenzív meditációt folytatnak SÍVA mantráival (Laya jóga). A beavatottak úgy meditálnak, hogy szakadatlanul és üdvözülten ismételgetik SÍVA nevét, vagy teljes odaadással dicsőítő himnuszokat énekelnek SÍVA tiszteletére, avagy a híres SÍVA LINGAM szimbólumot imádják és szeretettel telve, teljes szívükből PARAMASHIVA felé törekednek, aki a valóságban nem más, mint maga az ATYAISTEN. (…)

Közeledik az év egyik legszentebb spirituális éjszakája, és ha megfelelően felkészülünk, ez az éjszaka SÍVA titokzatos kegyelmének köszönhetően mélyen és végérvényesen átalakít bennünket. Ha készek vagyunk rá, az év legemelkedettebb és legcsodálatosabb spirituális ünnepe számtalan szellemi ajándékkal szolgál majd számunkra. (…)”

Gregorian Bivolaru jógatanár

Ha egy kicsit is romantikus lennék, azt mondanám, hogy sorsszerű volt a találkozásunk. A Satyananda Jógafesztiválon mutattott rá messziről egy közös ismerősünk: ő Málnai Tibor, az egyik első hazai jógaoktató. Hófehér hajú, mégis fiatal embert mutató tartású, nyugodt és derűs arcú, szimpatikus, kortalan valaki. Naná, hogy odamentem hozzá megkérdezni, hol tart órákat, és mikor. Korrekt infót adott, nagyon kedvesen meghívott az első órára ingyen, dumáltunk egy kicsit, és elbúcsúztunk. Aztán megint összefutottunk, dumáltunk kicsit, és elbúcsúztunk. Aztán véletlenül ugyanoda ültünk le, ugyanazt ebédelni, jóétvágyat kívántunk, akkor már kuncogtunk…:), aztán elbúcsúztunk.

Az újév tiszteletére, január-februárban tartott nyílt napok után már itt is vannak a természet (és benne mi magunk) megújulásának tiszteletére rendezett jógás nyílt napok.

Ha szeretnél regenerálódni a téli összenyamvadás után, akkor irány a jógamatrac - ha pedig még nem választottál magadnak fix stúdiót, ahova rendszeresen járnál, akkor most körbejárhatsz a városban válogatni: szeretettel látnak minket egy ingyenes kipróbáló-napra több helyen is. A még aktuális dátumokért keresd a jelt!

Ha pedig tudsz olyan nyílt napról, ami még nem szerepel a listán, küldd mélen, vagy kommentben, hogy mindenki más is tudhasson róla, akit érdekel!

Az a helyzet, hogy hónapok óta kerülgetem a Kundalínít. Lujza nem titkolt rajongása az AKP iránt engem is megfertőzött. Ugyan még mindig halogatom a dolgot, ki tudja miért, de most hétvégén a Gerilla Jóga jóvoltából volt szerencsém kipróbálni a kundalíni jógát. Ez ugyan nem az előbb említett Balázs Vali-féle stílus, hanem Yogi Bhajan által kidolgozott rendszer. De végül is mindegy, hiszen nekem, a tipik ászanajógásnak szerintem bármelyik kundalíni stílus adhat némi betekintést arról, mi is ez a misztikus energia.

A Gerilla Jóga egyébként egy szuper kezdeményezés (először azt írtam, hogy lelkes, de ezt a lentebb kifejtett okból kifolyólag végül átírtam): célja, hogy minél többen ismerkedjenek meg a jógával, különböző oktatókkal, irányzatokkal. Kijelölt időben, budapesti parkokban (télen jógastúdiókban) jógáznak, ahova bárki, bármikor ingyenesen becsatlakozhat.

Az ötlet azért jó (azon kívül, hogy én találtam ki:), mert mindenki nyer vele: ez egy valódi win-win-win szituáció. De kik is azok, akik nyernek vele, és hogyan?

WIN: olvasók

Olyan hirdetéseket várunk - és kizárólag olyan hirdetéseket jelentetünk meg az oldalon - amelyek az olvasók számára is értéket képviselnek. Ami a jógásokat érdekelheti, ami az életüket színesítheti, ami a jógázásukat támogathatja, ami a fejlődést általában is szolgálja. Így aztán örülhetnek ők is a szinergikus plusz információknak!:)

WIN: hirdető

Ha a JógaBlogon hirdetsz, többezer jógást tudsz megszólítani egyszerre. Bioboltod van? Vega éttermet működtetsz? Natúrkozmetikumokkal foglalkozol? Esetleg jógás termékeket árusítasz? Itt megtalálod a célcsoportodat. Kreatív hirdetéseink parádés átkattintási arányra számíthatnak! 

FIGYELEM: az olvasói "win" szem előtt tartása érdekében csak olyan hirdetéseket vállalunk publikálni, amelyek valóban értékes információt hordoznak számukra.

A formátummal, gyártással, díjszabással, valamint minden további részletekkel kapcsolatban vedd fel velünk a kapcsolatot! jogalujza_kukac_gmail.com

WIN: JógaBlog

Mi pedig azért örülünk, mert a non-profit vállalkozás fenntartása immár megszűnik ráfizetősnek lenni. A hirdetési bevételt egyrészt a jógaórákra fordítjuk (a meglátogatott órákra mi is belépti díjat fizetünk, mint minden normális halandó), másrészt a JógaBlog promóciójára (matricák nyomtatása, és a többi szuper ötlet, amit még nem volt lehetőségünk megvalósítani). Ha több látogatónk van, neked is több látogatód lesz, így megy ez szépen a spirálon felfelé, tovább, és tovább.:)

REMÉLJÜK, HOGY HAMAROSAN TÉGED IS HIRDETŐINK KÖZÖTT TUDHATUNK!

Lujza és Mari nagyon nyitott, felvilágosult gondolkodású fiatal jógáslányok. Benne vannak minden mókában, szeretik a kihívásokat, és az új dolgokat. Ezért már alig várták, hogy végre alkalmuk legyen kipróbálni az új jóga/fitnesz őrületet, az antigravity jógát. Mivel túl sok helyen még nincs az országban, így az óbudai Sunrise Fitneszbe mentek Sántha Brigi jóga és antigravity oktatóhoz, hogy rögtön az egyik legelső óráján megnézzék, mi is ez a jógalógás. 

Csak néhány percnyi kellemes koratavaszi séta választotta el egymástól a nap két jógafesztiválját: a Satyananda tradíció a Marczibányi téren mutatta be magát természetes fények és hangok között, a "modern" irányzatok pedig egy diszkósabb megvilágításban, néha túlhangosítva, egész szépen összesereglett tömeg előtt fesztiváloztak a Millenárison. Kicsit fáztam tőle, hogy milyen lesz a II. Tradícionális Jóga Fesztiválon eltöltött családias délelőtt és ízletes indiai ebéd után a tömeg-jóga, de ahhoz képest, amire számítottam, egész barátságosra sikeredett a 10 perc egyensúly fesztivál is. Az élmény-felhozatalból főleg a kötéltáncot imádtam, meg azt, hogy a gerinc-tanácsadó pont azt a jógát javasolta nekem, amit gyakorlok..:), de a tényleg gyorsra sikerült villámelőadások és a jógabemutatók is izgik voltak. Képriport mindkét jógafesztiválról.

Mindig örülünk, ha más blogok, magazinok is felkérnek minket konkrét jógacikk megírására, mert a jógáról kizárólag egy jógablogon hablatyolni egy idő után legalábbis ... belterjes. Eljött a pillanat, hogy az így született és már megjelent írásokat veletek is megosszuk. Ha nektek is tetszenek, osszátok tovább őket ti is!

Jógastúdió-etikett, avagy hogyan, és hogyan ne viselkedj"vendégségben"  -  108.hu magazin, 2012. május

Ha jártál már vendégségben, és nem borítottad magadra az asztalt, nem haraptad meg a kutyát, és nem kented szét a csokitortát a gyerekek fején - akkor túl sok új infót ez a cikk sem fog mondani neked. Mert egy jógastúdióban is hasonló írott vagy íratlan szabályok irányítják a módit, mint egy sima vendégségben ... de azért mégsem egészen. Igaz, a jógastúdió nem templom, de a test - egyes felfogások szerint - már az, és ha a tested templomát érkeztél megszentelni, akkor magára a helyre is vonatkoznak bizonyos előírások, ahol ezt tenni fogod. Ha pedig te magad nem így tekintesz a jógastúdióra, akkor azt vedd figyelembe, hogy mások talán igen. Töltsd le a 108.hu Magazin cikkét a részletekért!

Korral valahogy változik a szülinapok jelentősége... Lassan áttevődik a figyelem a (remélt) ajándék-hegyekről az elmúlt év összegzésére, vagy a következő elképzelésére. Vagy egyszerűen csak elveszíti a fontosságát. Rosszabb esetben azért, mert „áá, úgyis minden nap ugyanolyan szar”, jobb esetben meg – épp ellenkezőleg – azért, mert MINDEN NAP ÜNNEPNAP!!!:)

Zsuzsi első két gyereke remekbeszabottra sikerült, értsd: irgalmatlanul cukik. A harmadik pocakját végre elcipelte jógázni - ehhez állítólag JógaLujza adta meg az uccsó inspiráció-lökést, aminek utóbbi úgy ahogy van irgalmatlanul örül!:) Zsuzsi leírta, nekem meg fantasztikus átélni a sorain keresztül, amit átélt ő is, olvassátok szeretettel!

Kismama jógának hívják, de bevallom, én már terhesnek érzem magam. A harmadik gyereket növesztem magamban, nagyon hamar megnőtt a hasam, hamar eljött az a pont, amikor a férj köti be a cipőm … a két másik gyerek csizmái után. A 6. hónapra konstanssá váló légszomj, fáradtság és teljes energiahiány után megadtam magam a korábban csak marketingigénynek feltételezett irányzatnak és kipróbáltam a kismama jógát.

Az egytől tízig pontozható vitalitás skálán épp a 0-tól a mínusz1 felé mászva nem volt konnyű, de rávettem magam az Amrita Jógaközpont kismama jógájára egy szombati délelőtt. Kb. fél éve nem jógáztam (akkoriban sem túl rendszeresen, de csak szigorúan a dinamikus, izzasztósabb ra-yoka félét). Hát ez most nyugisabb volt. Mégis irtó jól átmozgatott, miközben nem kicsit kellett koncentrálnom.