A Gerilla jóga az idei nyár egyik legcsodálatosabb kezdeményezése: jóga a szabadban, a Facebook-on meghirdetett (majdnem random, de főleg vasárnapi) időpontokban, bárki csatlakozhat ingyen és szabadon, ha pedig túl sokan lennénk egyszerre, akkor két csoportban zajlik az oktatás. 

Haklik Márta neve fémjelzi a kezdeményezést, aki

az Anahitában és a Mandalában tanít (itt írtam az előbbiről, és itt az utóbbiról), de valahányszor eddig gerillajógáztam, ezt soha nem reklámozta, se az nem hangzott el, hogy akinek mindez bejön, az járjon majd hozzájuk vagy máshova, év közben is - talán ettől tud annyira szimpatikus maradni, még akkor is, ha nyilvánvaló: a gerillajóga kezdeményezés nemcsak a jógának úgy általában, hanem a saját óráinak és az egész Gerilla jóga csapatnak, szintén sok leendő rajongót szerez. És a lehető legjobban teszi, azt hiszem jobbat ennél ki se találhattak volna.

 

Most vasárnap tehát a legszebb késő délutáni napfényben, vasárnapi sétálók, fűben-hencsergők, focizók, bringózók, görizők között vágtunk neki a Margitsziget mélyének, hogy mint egy honfoglaló sereg helyet keressünk másfél óra aránylag nyugis jógázáshoz. Kezdéskor Márti elmondta, hogy bár nem a tipikus órai körülmények között vagyunk, igyekezzünk mégis befelé figyelni, és az ő instrukcióin kívül még a saját testünkre figyeljünk, hogy mi az, ami nekünk épp jólesik, és mennyire. Senki nem lépje túl a saját határait, csak finoman tágítgassa azokat, és nyugodtan pihizzen, ha valami sok lenne. 

 

A kb. harmincfősre duzzadó csoport saját atmoszférájának megteremtésében egy pici zenész csapat is segített, akik a szitár-szerű (de nem az!:) hangszer, zseniálisan tiszta ének, didgeridoo és talán vmi altfurulya (?) improvizatív karával kísért minket, így néha nehéz volt eldönteni, hogy miattuk nem hallom a szöveget, vagy a város pesti és budai zúgása, a szigeti fák susogása, a park szokásos hancúrozás-hangjai vagy egy-egy elrobogó busz miatt, de minden lényeges infó megvolt, erre nem panaszkodom.

 

Arra viszont igen, és mostmár majdnem egész biztos vagyok benne, hogy a gerincjóga nem az én műfajom. Olyan kicsit, bár soha nem volt rá szükségem, így nem tudom h az milyen, de a gyógytornát képzelem hasonlónak. Valamelyest megerőltető, és nyilván elősegíti a testtudatosságot is, amellett hogy finoman átmozgat és erősít, de nekem az ászanákban mégiscsak van valami szellemi-lelki többlet, amiről igazán nem tudom megmondani, hogy micsoda, de itt a JógaBlogon többször jógacsodaként emlegettem, szóval valami plusz izé, ami bármilyen körülmények között is, de megteszi a hatását. Még a múltkori, esős gerillajógázáskor is, amikor a fél foglalkozást ugyanez a gerincjóga tette ki, a másik felét viszont hatha jóga, abban eső és didergés ide vagy oda, jobban megtaláltam magam. 
 

Ezt a naplementés, harmincfős csoportot (a másik, esős csapat mindössze kb. 6 lány volt) sokkal jobban élveztem a külsőségei miatt (sőt, még egy teljesen fekete focicsapat és egy nagyon cuki apuka-kisfia páros is szórakoztatott minket a környéken, úgyhogy a cirkusz megvolt), de maga a mozgás annyira nem kötött le. Ezért maradtam ott még a három kör holdüdvözleten, amit már Babett tartott (aki gerincjóga közben körbejárt javítgatni minket), ami miatt bár kicsit elkéstem a 9h-s Harry Potterről, mégis kellett a végére. Ezen a hozzátett kis holdüdvözleteken egyébként a csapatnak talán a negyede-harmada maradt ott, amikor Márti befejezte egy suttogós relaxációval és a zenészeknek is köszönetet mondott, a legtöbben pakoltak és léptek. Úgy láttam, hogy vannak Mártiék jógastúdiójából többen, mert neveket mondott, de olyanok is jócskán, akik először voltak gerillajógázni velük, sőt, egy srác ott frissen bontotta ki a celofánból a jógamatracát (talán egy sima polifoam volt?:), úgyhogy valszeg ez itt igazi belépési pont.:)
 

Fiatalok-érettek, fiúk-lányok, pestiek-budaiak, tehát, ismétlem, ez egy nagyon fincsi, kötelezettség-mentes, ingyenesen „használható” lehetőség, arra, hogy kipróbáljátok a jóga egy-két érzését, ha még soha nem tettétek!:) Igaz, és ezt fontos megint hangsúlyozni, nem olyan, mint egy csöndes-elmélyedős jógaiskola erre kialakított falai és díszletei között figyelni befelé – viszont azt semmi nem pótolhatja, hogy a kék égen ugrándoztak a pici, alig látható fehér csillagpöttyök, ha valami megerőltetőbb gyakorlat után háton fekve pihengettem, és hogy a lombok fölöttünk nemcsak egy, hanem legalább két-három-négyféle zöldek voltak. Felbecsülhetetlen.

Tessék kipróbálni!:)

 

 

"Az eső ellenére is szuper volt! Megérte bejönni. ;)"

 

"naon jó volt!!! komolyan tökre nem érdekelt, hogy hideg van :)))) KÖsssziii Márti :)))"

 

"én fejest ugrottam egy forró fürdőbe a bejárati ajtóból, annyira megfagytam... még az sem érdekelt, hogy éhen halok :))) De megérte, jóóóó volt :))"

 

"szerintem nagyon jó volt, a hideg és az eső ellenére is. Jöhetett volna több bátor vállalkozó :)) Márti pedig olyan volt, mint szokott... Jó mint mindig :))) Szóval jöhet a következő óra, remélem már jobb időben :)))"

 

Képeket is nézegessetek a most vasárnapiról, a Facebook-on, a múltkorin nem voltam, de SZUPER hangulat jön le, és itt az esős album is. 

 

 

Összegzésként: ideális vasárnap koraesti program, kezdőknek és nem most kezdőknek is

 

Környezet: kék ég, zöld lombok, és néha némi nézőközönség..:)

Eszközök: amit vittünk

Oktató: tapasztalt, kedves, felkészült

Többiek: fiatalok és idősebbek, kezdők és gyakorlottabbak, többnyire nők, de néhány csávó is

Megközelítés: hát, én bringával mentem..:) 

Szolgáltatás: nem szolgáltatás, hanem ajándék

Fíling: ha nem a Balcsin vagyok épp, általában ott a helyem!:)