Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Jógablog történetében a legmegosztóbb cikk a Ganapatiról született. Vegyes érzéseim voltak a hellyel kapcsolatban, de alapvetően tetszett. Mondhatnám azt is, a „guruság” egy igencsak elnyugatiasodott változatát tapasztalhattam meg testközelből – az epekedő leánypillantások és csábos kacarászások kereszttüzében.
Hát ezek után csodálkoztok, ha egyből lecsaptam a Ganapati kettőre?
Annyit már előre elárulhatok: a hely teljesen ugyanolyan, a kettős érzés itt is bennem volt, bár „kidolgozott felsőtestű jógásfiú” helyett itt „kedves lány” tartotta az órát.

No hát nem volt egyszerű eljutni a tervezett jógaórára. Biztos forrásból megtudtam, hogy az új helyen már nem csak a stúdióalapító Zoli, és csendestársa Tamás tart órákat, hanem egy új oktató is: egy bizonyos Kriszta (de van rá kis esély, hogy Zsuzsi a neve- sajnos nem figyeltem annyira, amikor mondta), aki vinyasa flow-t tart. Mivel se a honlapon, se a facebookon nem volt semmiféle információ arról, hogy mikor ki tart órát, illetve arról se, hogy egyáltalán kik a tanárok, minden kapcsolatomat mozgósítanom kellett ahhoz, hogy a megfelelő órára jussak el. Végül sikerült is. Megjegyzem, ez nálam egyáltalán nem jó pont. Még a legnagyobb mestertanárok sem felejtik el megemlíteni, hogy kik tanítanak náluk, ezek a tanárok mit értek el, mit gondolnak a jógáról stb stb stb. Értem én, hogy itt a Főtanár a húzóerő, de ez kicsit olyan, mintha nem akarna mást megtűrni maga mellett. (felvetődött, de itt ki nem fejtett gondolatok: egó és a jóga, egó és a jógatanárság)

Az új stúdió a szokásos bérlakás- koncepció, minimál dizájnnal. Szinte teljesen ugyanolyan, mint a Ganapati I. Ötletesen oldották meg a fűtés kérdését is. A terem három egybenyíló szobából áll, a tanár egy olyan helyen áll, ahonnan mindenki látja, viszont a három szobából csak kettőben mennek hősugárzók, a harmadik nincs felfűtve.
Az óra elég érdekesen alakult. Először arra gondoltam huhh, ez nagyon jó. Az álló sorozat meglehetősen erőteljes volt, rövid ideig kitartott bikram/agni koncepciójú sorozat, napüdvözletekkel nehezítve (gondolom emiatt volt vinyasa flow). Tetszett, igénybe vett. Aztán lementünk a talajra, ott pedig valahogy szétesett az egész. Megcsináltunk pár könnyebb ászanát az ülő gyakorlatok közül is, néhány másodpercig kitartva őket, majd épp, mire kettőt pislogtam volna, hipp-hopp, befejező relaxáció, good bye/aviszontlátásra/namaszté. Furcsa volt, hogy egy erős kezdés után ilyen gyengécskére sikerült az óra utolsó fele. Nem jöttem rá, hogy vajon tényleg ez egy tudatosan állósorozat-hangsúlyos óra volt, vagy csak arra volt ideje a tanárnak, hogy az álló gyakorlatokra állítson össze óravázlatot, aztán valami más programja akadt, esetleg külön elvárás volt, hogy maximum ennyiben térhetett el a szokásos Ganapatis sorozattól. Igazítás volt, bár nem olyan sok (mondjuk több, mint anno a Ganapati I-ben), de ezt én inkább annak tudtam be, hogy nem tartottuk ki sokáig az ászanákat.


Összegzés: Jó ár-érték arányú hely, ha a közelben laknék, ide vennék bérletet, AMENNYIBEN lenne a stúdiónak egy átlátható órarendje. (Igen, minden tanár és minden óra más, ezért szerintem jogos az igény, hogy tudjuk, ki, mikor és mit tart)

Környezet: egyszerű, akár puritánnak is mondhatnám, de teljesen rendben van
Eszközök: hősugárzó- itt is nagyon szép
Oktató: jól képzett
Többiek: voltunk páran
Megközelítés: központi helyen, Borároshoz / Kálvinhoz közel
Szolgáltatás: 1500/ alkalom. Ár-érték arány szempontjából is kitűnő választás!
Fíling: „kellemes hely, kellemes óra”