Reggel kiderült, hogy a mosógépnek nincs kedve centrifugázni. Megunva a gombjai nyomogatását, végül kivettem belőle a csöpögő ruhákat, és egyenként kicsavartam őket.

Mindez csak azért vicces, mert ez a kicsavarós dolog este visszaköszönt. A saját testemből szinte ugyanígy sikerült „kicsavarni” valamit, nevezzük feszültségnek, de fizikailag könnyeknek is nevezhetjük őket, lényeg, hogy valami nagyon távozott… Hogy mi, azt talán tudnom sem kell, hogy hogyan, azt viszont azért érdemes tudni, hogy folytathassam, és folytatódhasson ugyanez a tisztulás, ez a lenyugvás, ameddig csak velem nem marad egészen.

Dombnak fölfelé tekertem épp a bringát – úgyhogy valszeg az emelkedő pulzus is benne volt a pakliban –, és érdekes érzelmi hullámok törtek rám. Először megmagyarázhatatlan nevethetnék-énekelhetnék, aztán amikor megálltam egy kicsit (oké, bevallom, a fogaskerekűn ücsörögtem néhány megállónyit), egyszercsak sírni kezdtem, és fogalmam sem volt, miért. Lehet, hogy az utóbbi időkben túlfeszítettem vmi húrt?, vagy csak a tavasz… fene se érti a nőket…:) Mindenesetre csodálkozva törölgettem a könnyeket, és rájöttem, hogy így nem állíthatok be oda, ahova épp haladtam. Így aztán letámasztottam a bringát egy csodás kis domboldali parkocska fái mellett, és elindultak a karok és lábak, az erős, intenzív légzés, és a Jiaido tipikus, erőteljes mozdulatai.

Nem mondanám, hogy tudatosan felépített gyakorlást folytattam, egyszerűen csináltam, amire a test vágyott, amit tanult. Erős nyitások, erős lábtámaszok, erős, mély légzés, mozdulatról mozdulatra erősen kicsavarva az utolsó könnycseppeket is, mint vizet a ruhából, egész addig, amíg le nem csitult a lélegzet,

aztán sóhajokká változtak, és visszaülhettem a bringára is, hogy egész szépen megnyugodva egész kis késéssel érkezzek meg, ahová indultam.

Hálás vagyok, hogy megtanítottam a testnek az első néhány mozdulatot, és a légzést, amit most elsősegélyként előkaphatott a felázott füvön lépkedve, gomolygó párát lehelve. Kíváncsi vagyok, milyen varázslatos tájakra visz még tovább ez a gyakorlás… Ahova ma elhozott, az egészen megnyugtató.