Egy Király utcai irodaház ötödik emeletén rendezkedett be szeptember elején a Himalájai Jóga Tradíció új, budapesti központja, egy alternatív gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó központtal közösen. Legelső nyílt napjukon (2011. szept. 12.) tapasztaltam még némi fejetlenséget, de szerintem ki fog alakulni, és akkor valszeg nagyon jó lesz ide járni – mert jógázni itt is nagyszerű, annyira, hogy a körülményeknek szépen elvész a jelentősége.

Az időpontokkal teljes volt például a kavarodás (ez zavaróan indult, de aztán jóra fordult), illetve az nem volt nekem teljesen tiszta, hogy mi tartozik a jógaközpont, mi pedig az egészségközpont „szolgáltatásai”, programjai közé: utóbbit nekem mint látogatónak érdemes lehet nyilvánvalóbbá tenni (főleg egy olyan szépen körvonalazott, élő hagyománnyal és világszerte sokezer követővel rendelkező jóga-irányzat esetén, mint a Himalájai Jóga Tradíció).

Kavarodásoktól és a mellék-körülményektől függetlenül a Diószegi Ilona által tartott (talán kezdő, vagy középhaladóként megjelölt?) jógaóra már magába szippantott, és bár meglepően sok hasonlóságot találtam Sayti Andrea órájával, amin csak egy nappal korábban vettem részt, ez már dinamikusabb, megmozgatósabb elemeket is tartalmazott, és nem unatkoztam egy percig sem, pedig kétszer olyan hosszú volt. 

Itt sem simán abbahagytuk, hanem „elengedtük” a gyakorlatokat, és ez is egy lágyabb, elmélyülősebb típusú gyakorlás, és itt is – hangsúlyozottan – csak addig vittük el a mozdulatokat, amíg jólesett, hogy végezzük őket, ennek ellenére ezt az órát nem a „puha”, hanem a inkább „finom” szóval jellemezném.

Sokféle jógaórán vettem már részt (akár csak a JógaBlog féléves története során), de most először hatolt el a tudatom felső szintjeiig is, hogy érdemes más érzékszervekkel figyelnem a jóga által megmozdított finomenergiákra, mint amikkel a hétköznapi, fizikai világban közlekedem. Hogy a tenyeremben nem olyan bizsergést fogok érezni egy konkrét gyakorlat hatására, mint amikor álmomban elfeküdtem a karom és elzsibbadt, hanem egy sokkal légiesebb, könnyedebb zsiborgást, szinte nem is érzem, csak érzékelem, és mégis ottvan, és pontosan tudom, hogy valami nagyon jó dolog történik velem közben. Nem a zsiborgás miatt, hanem közben… Ennél pontosabban egyelőre nem is akarom tudni megnevezni, mivan, elég talán gyakorlás után belenéznem a tükörbe, és észrevennem, hogy picivel mintha szebb lennék, mint egy jógaórával ezelőtt. (Vagy szebbet érzékelek?:) Mások is szebbek lettek? És ha közbenők is jógáztak..?:) Na, tökmindegy, lényeg, hogy több a szépség...!:)

Az ászanákat három-három belemenő-rákészülés után tartottuk ki, már amit kitartottunk, és nagyon alaposan mentünk végig a teljes testünk szinte minden sejtjén, először többnyire álló, aztán az ülő és fekvő gyakorlatokkal: szeretem az alaposságot. Most csak az egyszerű pozíciókkal találkoztam, de a Himalájaiak is eljutnak szép lassan a "durvább", "látványosabb" ászanákig. Csak ők azt tanítják, hogy addig menj el egy gyakorlattal, amíg a légzésed ugyanolyan nyugodt marad, mintha az utcán sétálnál, az arcod pedig ugyanolyan derűs, mint egy alvó csecsemőé, és erre a mestereik a legnyakatekertebb pózokban is képesek, úgyhogy biztos, hogy meg kell adnod az időt magadnak..

Szinte közvetlenül Ili órája után kezdődött a Telihold meditáció, amiről nem tudtam semmit, csak hogy kíváncsi vagyok rá.

Egyedülálló élmény. 

Amikor ülsz mozdulatlanul, csukott szemmel és keresztbe tett lábbal másik 20 ember között, lebegsz a meditációt vezető hang nyomán a légzésed, a mantrád hullámain, és hagyod, hogy minden lecsendesedjen, és ha fáj a hosszadalmas keresztezett lábú ülés, akkor hagyod, hogy az is lecsendesedjen, és lebegsz megint, és ha ismét előnyomakodik a tested, és érzékeled a követelést, hogy azonnal bontsd a féllótuszt, akkor hagyod, hogy még az is lecsendesedjen… akkor aztán már tényleg minden lecsendesedik. És ha megint, akkor megint még csendesebb utána minden. Fantasztikus volt.

Ja, igen, az még érdemel szót, hogy amikor kijöttem a teremből, akkor a szép sötét faburkolatok, és meleg sárga fényeket adó, szanszkrit feliratokat viselő világítótestek világából visszacsöppentem a talán a nyolcvanas évekből származó irodaház linóleumai és neonjai közé, ami ekkor már nem volt zavaró (utána ugyanis már minden szép..:), de érkezéskor azt állapítottam meg, hogy ez nem a legesztétikusabb jógastúdiók díját nyerné el legelőször. Szuper, hogy van a belváros legközepén egy ilyen intézmény, szuper, hogy a Himalája még a Deák térig is eljön a kedvünkért, de jobb érzés olyan térben létezni és töltődni, ami eleve beburkol a jóga hangulatába. Ha meg nem ő burkol be, beburkolod te magad, ez is igaz.:)

Sokféle jógaóra közül válogathatsz, ha ide fogsz járni, rengeteg programot szerveznek, mert a tradíció széles mozdulattal merít a „spirituális tudás töretlen folyamá”-ból, azon kevés jóga-tradíciók egyike, mely élő hagyománnyal és az eredeti mesterektől átvett tudással rendelkezik, úgyhogy gyere el még a holnapi-holnaputáni nyílt napra is, és a telihold meditációt se hagyd ki, nagy élmény!

(Kép: Himalájai Jóga Tradíció, Jógaoktatók workshop-ja, meg a telihold:)

Összegzésként: találtam egy jóga-tradíciót, amelyben szívesen elmélyülnék, nekem való történet! 

Környezet: csak a jógatermek szépek, a többi tér szép tiszta, de nem kiemelkedően esztétikus
Eszközök: nagyon tetszettek a különleges jógamatracok
Oktató: rábízom magam szívesen (még a beszédében nyomokban fellelhető suk-sük-ölés ellenére is:), és a Jógaoktatók workshopján tapasztalt izgalom-remegés is elmúlt a hangjából.:)
Többiek: hát, egy nyílt nap alapján nehéz megítélni, kik járnak ide általában, de szimpatikus volt mindenki (ivararány a szokásos, uncsi)
Megközelítés: belváros legközepe, Király utca Deák téri végénél
Szolgáltatás: a recepció majd beletanul, a website talán még bővül (remélem, legalábbis, mert se képeket nem találtam, se az oktatókról semmi információt, és ez csak kettő azok közül, amiket keresni szoktam egy hasonló weboldalon – az viszont tök jó, hogy magáról a tradícióról elég részletesen olvashatok)
Fíling: sokkal jobb fílinggel távoztam, mint amivel érkeztem – azt hiszem, hogy ez a lényeg

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz is!

Még több hír, még több érdekesség, még több jógi!:)