Egy jóga nem jóga. Ez persze nem igaz, mert egy jóga is jóga, nagyon is, de két jóga máris sokkal több mint egy-meg-egy jóga (nem is csak eggyel, hanem még egy kicsivel:), és az igazi-igazi az, amikor eljársz rendszeresen jógázni, és megbarátkozol az egyes gyakorlatokkal, és elkezded nemcsak megismerni a határaidat, hanem ki is tologatni őket, újabb és újabb rétegeket fedezel fel, például hogy nemcsak fizikai, hanem energetikai hatásai is vannak a gyakorlatoknak, hogy konkrétan változni kezdenek körülötted a dolgok, sőt, te magad is (és előnyödre!), és hogy az egész tulképp tök szuper. Egy csomó okból.

Így aztán visszamentem az egyik jógaiskolába, amiről korábban már írtam, és mivel általános második-órás élményeket osztok meg, ezért meg sem nevezem melyikbe - fontos tapasztalatokat szereztem, név nélkül is. Nevezetesen:

- Ugyanazt a típusú jógát most egy másik oktatótól fogadtam be, és bár több volt a hasonlóság, mint az eltérés, mégis megtapasztaltam a variábilitást. Ez azt jelenti, hogy az 1 és a 2 között kicsit nagyobb a különbség számomra, mint pl. a 144 és a 145 között, ahogy ezt már írtam fentebb is. (És ahogy attól bármelyik matematikus full kiakadna, hiszen ugyanúgy két pozitív egész számról beszélek, ugyebár.:) Más és más oktatói karakterek léteznek, lehet hogy többhöz is közel jutsz, de biztos, hogy emberről emberre variálódik az óra, az energiák, a figyelem áradása - akár csak piciket, de akkoris. Ne várd ugyanazt, és tapasztald meg, hogy számodra is más és más, akár nemcsak egy jógairányzat két különböző oktatója, hanem akár egy irányzat egy oktatójának minden egyes órája.

- Már második alkalommal visszaköszön egy-egy instrukció, amit első alkalommal tettem el a tudatom alá. "Lujza, lazítsd el az arcod!", hallottam első alkalommal, és jutott eszembe másodszor ugyanannál a gyakorlatnál - persze, mert amikor csukott szemmel nézem belülről a homlokom közepét fölfelé bandzsítva, naná hogy tök hülye fejet vágok!:) Próbáltad már...?:)

- Erősebbek az érzetek, kevesebb a mentális, több a testi figyelem. Egyszerűen ismerősebb a szitu, és nem a szokatlanságára, hanem a lényegére tudok figyelni.

- Megszoktam a helyet is. A fizikai környezet is sokkal kevésbé köt le. Ez ugyanolyan, mint megszokni az otthoni zajokat, egy idő után már nem hallod, ahogy ki- és bekapcsol a konyhában a frigó.

- Mostmár igyekeztem elküldeni JógaLujzát. Ne interpretáljak, ne figyeljek, ne minősítsek állandóan, hanem legyek jelen. Azt is megtanultam, hogy amíg teszt-jógázom, addig sokkal inkább a jóga-publicitás kedvéért tolom, mint a saját fejlődésemért. (Más kérdés, hogy nekem valamiért ez is a fejlődésem része - de ez már túlment az intimitás határain asszem..:))

Szóval, a kétszer-kettő-néha-öt dallamára: add meg a második, harmadik, sokadik esélyt annak, amit csinálsz, hogy megtaláld benne a valódi örömöd!