Az egyszerű válasz nagyon egyszerű: mert vágytam valamire.

A bonyolultabb válasznak már sokkal több összetevője van. Múlt idő: tehát abbahagytam? Vagy amit "jóga" címen elkezdtem, azt egyszerűen nem is lehet "abbahagyni"? Mi is a jóga, eleve? Ki is vagyok én, aki jógázik...?

Kezdjük akkor a nagyon egyszerű válasszal, azért jógáztam, mert vágytam valamire.

Alapvetően vágyak által irányított ember vagyok. Vannak, akiket inkább a céljaik vezérelnek, mások racionálisabbak, és észérvekkel indokolják a tetteiket, döntéseiket. Engem olyan anyagból gyúrtak, aki az életet az érzelmeivel fogja fel és viszi tovább, érzelem-alapon létezik. Bár sokat finomodott, az alap-karakter nem változott, a kérdést viszont, hogy mire is vágyom valójában, korábban soha nem tettem fel magamnak. 

Attól, hogy az irány soha nem volt pontos, a tempó mit sem változott: zúztam ezerrel valamilyen irányban, amit soha nem próbáltam meghatározni: a vektor végpontja nem érdekelt, mire is vágyom valójában.

Ritka, hogy valaki tudja a választ, de még az is, hogy felismeri ennek a kérdésnek a fontosságát, a jelenlétét. Ha az ismert rétegeken kísérletezem a lehetséges válaszokkal - kedves társra, kényelmes körülményekre, inspiráló munkahelyre, izgalmas utazásokra, barátokra, szépségre - és ezeket meg is kapom valahogy, még mindig lehetek egy elégedett ember. Itt simán meg lehet állni, nincs semmi gond. Ezen a szinten simán beúszik a jóga is, mint eszköz: ha jógázom, vonzóbb, rugalmasabb, egészségesebb leszek (test), ha jógázom, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb leszek (lélek), ha jógázom, nyitottabb, fogékonyabb, mélyebb leszek (szellem). Ezek a minőségek segítenek megteremteni azt az életet, amire vágyom, és nincs további kutatás.

A bonyolult válasz építőelemei azonban továbbra is ott motoszkálnak - ha már jógázom, mi is az a jóga? Mik azok a válaszok, amiket a jóga az eredeti kérdésemmel együtt legnagyobb meglepetésemre megválaszol? Aki jógázik: ki is ő voltaképpen, és minek kalimpál egyre ügyesebben a végtagjaival lehetetlen testhelyzetekben?

Maga a jóga nyitotta a mélységeket, amik eleve ott voltak, csak nem láttam őket, a jóga tette ki az újabb kérdőjeleket mondataim végére, amiket ponttal zártam volna, kutatni kezdtem valami után - amit azóta sem pontosan tudok meghatározni. Ha máshova nem is jutottam azóta, csak hogy a vágyaim eredeti tárgyát egyszerűen megkérdőjeleztem, máris elmozdult valami - méghozzá egy gyönyörű irányba. Mert ami mindeközben történt velem - a JógaBlog ugyan hallgatott az elmúlt 2,5 évben, de a folyamat egy pillanatra sem állt meg - mindarra csupa hálával tudok csak gondolni rá. Ahogy alakulnak a kapcsolataim, az élményeim, a munkáim, a lehetőségeim, az utazásaim, a képességeim, a kommunikációm, a látásmódom - egyszerűen jobb együtt lenni velük, jobb együtt élni ezzel az emberrel, saját magamnak is. 

Mert mi a jóga? Az ön-fejlesztés, az ön-kutatás művészete. Abba lehet azt hagyni, ha már elkezdted? Aligha. 

Legfeljebb megkeresed a források forrását, és keresel egy olyan metódust, ami nem ereszt, könyörögsz egy olyan Mesterért, akinek az inspirációjára akár saját árnyékaidat is hajlandó vagy átlépegetni. Lehet, hogy nem elsőre, lehet, hogy sokadszorra is csak üvöltve, de mész, mert ...

mert vágytál valamire. 

És bár a vágyad eredeti tárgyát már rég megkaptad, de a vágy maga még mindig ott van. Ami maradt belőle, és amivé újra-újra formálódik, annak az eléréséért mostmár akárhova elmennél - akár saját magadba is. Ami pedig kiderül közben - hogy talán még maga a vágy is fel fog oldódni út közben...

Kívánom szeretettel magamnak is, nektek is, hogy "érjünk oda"! :)