Kezdetben vala a munka, a család, a pihenés. Aztán kitalálták a civilizációs betegségeket, és a napi időbeosztás szentháromságát szépen szétrobbantotta a rendszeres testmozgás követelménye. Vivát. Ha nem focizol szerda esténként a srácokkal sörözés előtt, vagy gyurmázol újabb dombokat a tetkó alá, rubintrékázol kitartóan, "csak még egy kicsit!", hogy ne lógjon a köldökpírszinged, vagy kocogsz a Szigeten tavasztól őszig bizonyos rendszerességgel, akkor már te lógsz ki a sorból, nem azok, akik mindezt nem teszik.

A sportolás mint kategória tehát már bebetonozta magát az "átlag" fejekbe (amilyen ugyebár nincs), sőt, testekbe (valódi, fizikai igényként), és ez így van jól. Ép testben ép lélek, sőt, még fejlődni is lehet adott edzésfajtában, érezni az előmenetelt óráról órára, évről évre, aminek külön svungja van.

A jóga mindezek után

egy újabb kaput dönget: ne csak a napi dolgodat végezd, és még a nagymamára is jusson időd, mielőtt beszédülsz az ágyba, meg persze nem hagytad ki az aerobicot se a héten - hanem még a lelki-szellemi fejlődésedet is egyengesd. Nyasgem. Inkább választok egy olyan jógát, ami sport, és megvagyunk: jóga is van, mert az divatos, edzés is van, mert az muszáj, és kecske is, meg káposzta is van. (És a nagymama is ámuldozik, hogy hogy csillog a szeme az unokának.)

Dr. Weninger Antal 1986-os könyve lehet hogy néhány ponton már elavult, de amit itt ír, az legalábbis érdekes megközelítés:

Mielőtt a legfontosabb külső jógagyakorlatokba kezdenénk, elengedhetetlen követelmény a belső feltételek, a belső tökéletesedés teljesítése, amit jógaerkölcstannak nevezhetünk. Ez minden jógafajtában azonos, ez a belépőjegy, a kapu (...). Erre főleg azok gondoljanak, akik a jógában testgyakorlatot látnak vagy keresnek, mert visszaélnek testi-lelki erejükkel, azaz csak kárukra lehet a jóga, s ezt kevesen tudják! Vegyük csak a légzést. Ha nem állandóan a szép, az erős, az igaz és a jó foglalkoztatja elménket, akkor az alacsonyabb rendűt, a selejtet, a hulladékot leheljük és telepítjük magunkba, tehát mérgezzük, fertőzzük, gyengítjük testi-lelki egészségünket. Először bensőnknek, igazi valónknak kell tisztulnia, fejlődnie, erősödni, a külső ezt szükségszerűen követi.

(Dr. Weninger Antal: Az idő partján, 1986)

Ez tehát az egyik lehetséges megközelítés. Miszerint az erkölcsi tilalmak ((jáma), vagyis erőszaknélküliség (ahimszá), igazlelkűség, (szatja), a nem-lopás (aszteja), a nemi ösztön féken tartása (brahmakarja), a fölösleges vágyakozás elkerülése (aparigraha)), valamint a követendők ((nijama), vagyis a külső és belső tisztaság, az egészség ápolása, az illem, a fennkölt gondolkodás, az egyszerű, igénytelen élet, és a magatartás, viselkedés feddhetetlensége) előrébbbvaló, mint a helyesen elvégzett ászanák.

Van viszont egy olyan megközelítés is (és részemről ezzel is képes vagyok azonosulni), hogy ha már edzünk, és ha már fejlődünk, akkor miért ne épp egy jógairányzat segítségével tegyük mindezt? A jóga egy hihetetlenül színes, befogadó, variábilis, megengedő történet, a kreatív lehetőségek tárháza: egész egyszerűen a test edzése az egészség (fizikai, lelki, mentális egészség) megőrzése, újrateremtése céljából. Végtelensok különböző irányzatot elvisz a hátán. Gauranga Das is odanyilatkozott: 

A jóga mindig is egy sokszínű dolog volt, és az is lesz. Mert mindenki egy megismételhetetlen egyéniség.

Ebben a megközelítésben a sportjóga RULEZ. Az első megközelítésben viszont aki már egyszer Bikramozik, az nem valószínű, hogy később leáll meditálgatni, meg hosszasan álmodozgatni, mélyülgetni egy-egy ászanában, nem fog a klasszikus irányzatokhoz nyúlni. De baj ez? 

Nemhiszem.

Úgyhogy részemről ismét elmentem a Moszkva téri stúdióba Bikramozni a tíznapos kipróbálási lehetőségemmel élve - és csodát tapasztaltam!

A második alkalommal már mindent végig tudtam csinálni, amit kértek tőlem. Nem szédelegtem az ájulás határán, a gyakorlataim (egyetlen kivétellel) ha tökéletesek nem is, de tökéletesen felismerhetőek voltak. A fekvő és ülő sorozatokat elválasztó rengeteg savászanába már nem kínszenvedés volt újra és újra lemenni és feljönni (újabb púp a háton még a sok gyaki mellett ezerszer lefeküdni és felkelni is..:), hanem takarékosan, flottul és jókedvvel intéztem. Igaz, megint felvettem a gutaütés-közeli bordós-szederjes arcszínt az óra végére, de már nem egy óra volt lehűlni, csak fél. A gyakorlatsort szinte otthonosan végeztem, és messze túlmentem azokon a határokon, amiket első alkalommal tapasztaltam.

MÁSODSZORRA? Na, ezt nevezem én csodának. Hogy ez az én érdemem-e, vagy Bikram Choudhury-é személyesen, esetleg a Bikram Moszkva tér oktatójáé (aki még a "gyönyörűen jógáztatok"-ot is pont ugyanúgy mondta, mint első alkalommal:) - hát, talán így együtt hoztuk ezt össze.:))

Összegzésként: edzeni járj ide, izzadni, erősödni, a határaidat feszegetni

Környezet: korrekt fitneszterem-jelleg, kis keleti beütéssel
Eszközök: bérelni kell őket, de ezt meg is értem, ennyi izzadság között..
Oktató: alig-alig viszi bele a személyiségét az órába, Bikramot nem a "mester" személye szerint választunk
Többiek: 20-30 csuromvíz ember (ebből 15-20% hím egyed:)
Megközelítés: pont a Széna téren, vilitól 1 perc
Szolgáltatás: semmi kivetnivalót nem találtam benne, weboldal, helyszín, minden okés
Fíling: a fitnesztermemet (ha lenne ilyen) simán lecserélném rá - mert azért mégiscsak jóga!:)

A végén ezt a cikket ismét linkelem, hogy olvassátok feleim, mert arról is beszámol, hogy hogyan fér meg a jógaverseny és a klasszik jóga szellemisége egymással (és ez felettébb fontosnak tűnik számomra), valamint magáról Bikramról, a módszeréről, és a tavalyi Jógafesztiválról is..