Utoljára talán egy júliusi sporttáborban izzadtam le ennyire 20 éve, amikor a tűző napon kosaraztunk, a fekete aszfalton. Délben. (Ezt találtuk ki. Erről ne kérdezzetek többet…)

Itt viszont egy kb. 35 fokosra felfűtött és párásított teremben végeztünk jógagyakorlatokat, a keményebb fajtából, vagyis olyanokat, amik simán fizikailag is igénybe veszik a testet, pláne a melegben.. jött hát a meglepetés, hogy azok a pózok, amiket máshol már így-úgy megszoktam, sokkal alaposabbra sikerülnek, mert a hőtől jobban nyúlik a test, és hogy minderre csak akkor jöttem rá, amikor az oktató rámtenyerelt, „megy az mélyebbre is” – egyszerűen elsőre addig mentem el, amíg gondoltam, emlékeztem, hogy el tudok menni, nem addig, amíg valóban el tudtam menni. De utána már addig.:)

Asszem a legérdekesebben másmilyen a savászana (vagy hullapóz, csupa hülye neve van ennek az ászanának, ami a lazítás) volt. Konkrétan a talajról éreztem vissza-dörömbölni a szívemet, pedig az utolsó, hasizmos gyakorlatokat le is hagytuk a végéről. És bár remek fizikummal bírok, azért el-elszédültem közben is. Annak tehát, akinek nem ennnyire remek a fizikuma, ajánlok egy kis astangát, vagy hot yogát, vagy rengeteg szaunázást mielőtt agni jógára megy..:) Vagy csak finoman próbálkozzon az első alkalmakkor... Vagy rakja meg neki, legfeljebb majd nagyon gyorsan fejlődik.. Végülis, vannak variációk..:)

Magam egyébként úgy kerültem ide, hogy a budai Atma Centert javasolták, de megnéztem az órarendet, amiben látomám, hogy van egy "zenész-celeb" az oktatók között, na, akkor az ő órájára megyek, gondoltam, az viszont Atma Pest.

Kowa ebből a szempontból tökéletesen low-profile módon tartotta az órát (értem ezalatt, hogy tökéletesen jógaoktatói attitűdben volt, és semennyire nem "celeb"-attitűdben, bár asszem annyira nem is híres.., mindenesetre tetszett az attitűd), így aztán nem is vmelyik klipjét linkelem, ahogy gonoszságból eredetileg terveztem, hanem jógás képet mutatok.

Járkált folyamatosan, türelmesen javítgatott, érthetően magyarázott, és tök megfelelő mértékben adagolta az okosságot a gyakorlatok és a relaxáció mellé..

Magával az Atma Centerrel semmi gondom, minden rendben benne, a falain elhelyezett jógapóz-plakátok pedig egyrészt irgalmatlan izgalmasak, másrészt azért nézegettem őket hosszasan, mert óta után közvetlenül még tényleg nem nagyon tudtam járni…:) (De lehet hogy csak nem volt még kedvem...) Ez a hely, meg feltételezem, hogy a budai is, valóban életmód center: kínál még egy csomó szolgáltatást, vega kajálda, indiai bazár, egy csomó gyógyulási lehetőség, prána megminden, és ha jól érzékeltem egy élő közösség kapcsolódik hozzá, akik nyáron táborba mennek (remélem nem fekete aszfalton jógáznak délben), és mindenféle workshop-okat szerveznek - valszeg Budapest legrégebbi jógaközpontjai közé tartozik.

Már megint egy jó élmény – pedig kivételesen egy reggeli (9h!) órára szántam rá magam!

Összegzésként: ahogy az Iyengart, vagy a hardcore astangát, az Agni jógát is azoknak ajánlom, akik elsőre kesztyűs kézzel szeretnek (vagy szeretnének) bánni a testükkel

Környezet: megfelelő, bár erős a környéken a forgalom, nem az volt az első ötletem, amikor megérkeztem, hogy „de szeretnék itt jó nagyokat lélegezni a következő másfél órában!”
Eszközök: hát, a saját törölközőm, amit a jógamatracra terítettem, csúszkált, a jógamatrac viszont nem saját, és rácsöpögött rólam a víz – nemtom a megoldást!
Oktató: energikus, mégis törődik a résztvevőkkel - emberi nagyon, ahogy vállalja, hogy ő is úton van (sérüléssel, nem kisujjból kirázott gyakorlatokkal, stb.)
Többiek: egész sokan voltunk a korai időpont dacára, és végre nem is csak 1, hanem 2db fiú!:) (plusz az oktató)
Megközelítés: rögtön a Kálvin téri benzinkútnál
Szolgáltatás: minden rendben, ja, az első óra nem ingyen, hanem félár
Fíling: ezt a helyet is szívesen választanám, ha majd egyszer megállapodnék..