Ebben aztán volt lendület – és még csak nem is a gyakorlatokban, vagy az óra felépítésében, mert az aránylag normális volt... Sőt, még csak nem is a légzés miatt, ami már egyáltalán nem volt „normális” – hanem leginkább szerintem a helyiek nyitottsága, fiatalsága, kedvessége miatt. Majd’ mindenhol elfog egyfajta „ide jó megérkezni”, utána meg „itt jó volt időt tölteni” érzés, de a Jalagatiban szívből, eredendően kedvesek és befogadóak az ottlévők. Akik nem simán a Jalagati oktatói, hanem a barátaik, akik jógáznak is, és a jógásaik, akik a barátaikká is válnak, és együtt járnak túrázni, meg együtt főzik a teát óra előtt, meg hozzák a további ismerőseiket is jógázni,

és így tovább. Club.
Maga a jóga viszont, ami elvileg egy tradicionális hatha jóga – hát, szerintem, ha ide egy szigorúbb típusú jógamester érkezne inkognitóban, bizti elájulna.:) De nem úgy, ahogy itt simán, menetrendszerűen „szokás” (erre később visszatérek), hanem a módszertant látva. De az is lehet, hogy nem - könyörgök, cáfoljatok meg!:)

Kezdem azokkal a különlegességekkel, amik nekem kellemetlenül voltak furcsák. Az oktató alig-alig nézett ki a csukott szemei mögül, hogy mit csinál épp a csoport. Lehet, hogy nem hibáztam sokat (egyszer valóban fordítva csináltam valamit, akkor épp egy gyakorló-társamnak volt nyitva a szeme, és javított, mik vannak), de szerintem mindezt érdemes az oktatónak figyelemmel követnie, főleg ha vadiúj ember is van a csapatban, aki nem biztos, hogy pontosan érti, mit kell tennie, és főleg, ha elég sok szadibb típusú gyakorlatot tartalmaz az óra. A másik, hogy voltak gyakorlatok, jellemzően körzések, amiket csak az egyik irányba végeztünk el – hát, nekem hiányzott a fejkörzés visszafelé. És ez minden bizonnyal nem volt koncepciózus, mert olyan gyakik is voltak, amiket mindkét irányba megcsináltunk.. Találgatok.

Amik viszont kellemesen voltak furcsák: a relaxációnak a legvégén nem vezényszóra volt vége, hanem egyszercsak namastét hallottunk és viszonoztunk, aztán maradtunk a földhöz simulva, amíg csak kedvünk tartotta – és bőven tartotta még kedvünk, kinek meddig.
Ami megintcsak nagyon tetszett és szokatlan volt, hogy nemcsak az elején kaptam „eligazítást”, mint új, hogy mi is fog itt történni, hanem Sisi a végén is odajött megkérdezni, hogy milyen volt, hogy éreztem magam (ráadásul tényleg érdekelte!), ami eddig nem nagyon fordult elő.

De a legfontosabb (ez egyrészt a jógában is a legfontosabb elem, másrészt a Jalagati-s óra legfontosabb eltérése is volt más órákhoz képest): hangosan susogó s-ekkel és sziszegéssel lélegeztünk, méghozzá végig nyitott szájjal, méghozzá elég intenzíven, méghozzá egy csomószor ellentétesen, mint ahogy vártam volna (például a test összecsukódásnál belégzés, sőt, benntartás, és kinyitásnál kilégzés). Mindez teljességgel szokatlan volt, de határozott véleményem nem született arról, hogy nekem személyesen bejön-e, mert tipikusan négy-öt alkalom után éreznék rá, minimum. Maguk a gyakorlatok is csak kisebbrészt voltak ismerősek, volt néhány egész szadi (fájt ráülni sarokülésben a visszahajtott lábfejemre, ld. kép, többször is), de elviselhető. Nyilván hosszabb távon építő.

A legszebb abból, amit Sisi a bevezetőben nekem mellékelt, az, hogy tökéletes testünk 3-4 éves korunkban volt utoljára, na ezzel a jógával azt az állapotot fogjuk elérni ismét. Egy srác visszakérdezett, hogy ő maga vajon hol tart, hát, gondolkozott el, olyan 5-éves körüli.:) Itt a legelején mondta el egyébként azt is, hogy jöhet majd bármi, nevetés-sírás-ájulás akár, mindez természetes, és egy pillanatig sem érdemes csodálkozni, vele jár.:) Nem csodálkoztam volna, és éreztem is rögtön az elején, hogy ez erős lesz – lehet hogy sima hiperventilláció? – de összeesni azért senki nem esett össze, ezúttal.:)
Szegedről jött egyébként a csapat, nagyon érdekes, mind a hatan ingáznak a két város között, itt is és ott is tartva órákat. Kíváncsivá tettek arra, hogy hogyan élnek, ki a mesterük, merre jutnak tovább ezzel a fajta gyakorlattal.

Ja, egyetemisták, kiskeresetűek előnyben, itt feleannyiba kerül egy óra, mint a helyek túlnyomó többségén, miközben legalább olyan gusztára van megcsinálva. (Lehet hogy azért, mert egyesületi formában működnek? Olvass erről itt!) Égő barack-piros falak, otthonos és mégis jógastúdió hangulatú, felettébb energetizáló légkör.

Kedvelem, minden negatívuma ellenére.:)

Összegzésként: Remélem, hogy nem lőttem le semmilyen poént, hanem eljössz TE is és kipróbálod!

Környezet: hangulatos, és jól használható kialakítás
Eszközök: bészik, teljesen rendben. Ja, a bőven rendelkezésre álló teára nagy szükség volt, a szájon át légzéstől jól kiszáradtunk.
Oktató: Maga is gyakorol, miközben órát tart.
Többiek: Tök jó sokan voltunk, és fele pasi, örvendetes!:)
Megközelítés: Szuper helyen, a buli-központban, a Király utcai templommal épp átellenben (óra közben harangozás!:)
Szolgáltatás: Ár-érték arányban top-győztes, mert nem híg leve olcsó húsnak.
Fíling: Hisz mondom, hogy tökjó!:)

Bónusztrekk: Jalagati flashmob a vadiúj Kálvin téren