Kiadós bulizást félbeszakítva tértem nyugovóra szombat éjjel, hogy vasárnap fitt és fiatalos legyek a Magyar Jógaoktatók Szövetsége és a Mandala Jógastúdiók által szervezett ápr. 17-i, félnapos workshop-on. A szövetség honlapján sem részletezett módon (előadók pontos listáját nem találtam, ami tök jó lett volna, ha fent van valahol) 5 ászana bemutatására és részletes magyarázatára kérték fel a meghívott iskolák képviselőit. Mindezt úgy, hogy a bemutatókat kérdések, főleg pedig szakmai vita semmiképp ne kövesse.

Nagy József (Najó, a képen sárgában), a Szövetség elnöke ezt a bevezetőjében meg is indokolta: ne egymás kritikáját, vele pedig saját irányzatuk mindenhatóságának bizonyítását, hanem saját és a hallgatóság látókörének szélesítését próbálják célul tűzni a kedves résztvevő kollégák („kövess egyetlen mestert, de tanulj mindenkitől!” jeligére).

Nemcsak vitát, hanem időt is sokat spórolt ez a módszer, de mivel igen hosszúra nyúlt a délelőtt, sajnos így is az egyik bemutató rovására kellett ellógnom ebédelni - ez pont Géva etapja volt, akiről nem is tudtam előre ugyebár, hogy szintén eljön, de szerencsére őt már ismertem (azt pedig nagyon-nagyon remélem, hogy a jógatánc koreográfiát, amit bemutatott, hamarosan videón is megnézhetjük valahol!), és bár arról írhatnék, hogy mit mondott, de a vizuális és résztvevői élményt úgysem tudnám átadni.. :)

Vicces egyébként, hogy a hat meghívott iskolából háromnak voltam már óráján, így az a benyomásom született, hogy mégsem olyan hatalmas ez a pesti (hazai) jóga-szcéna.. Géva mellett Gál Éva (Agama Tantra Intézet) volt még ismerős a JógaBlog kapcsán, illetve a Mandala, melynek színeiben Németh Gergő adott elő – utóbbi két jógaiskola-vezető volt egyébként az, akik Najó kérése ellenére az előttük szólónak azért csak oda-csippentettek egy-egy mondatukkal..:)

Gergő előtt Zoltai Miklós adott elő, aki Debrecenből érkezett, és 55 év jógázás áll a háta mögött. Kifejtette (meglehetős hosszan), hogy számára a jóga egy és oszthatatlan, és mindenki, aki különböző neveken illeti és kategóriákba próbálja rendezni a jógát (kismama jóga, gyerek-, tini-, gerinc- vagy szexjóga), az ezt kizárólag a pénzszerzés megkönnyítése céljából teszi. (Arra nem gondolt, hogy ez – a jóga egy-és-oszthatatlansága – talán már egy tapasztalás, lehet, hogy épp 55 év jógázás gyümölcse, ahogy számára ez már megadatott, egy sima halandó még a gyümölcsjoghurtokat is kategóriákba teszi, aszerint, hogy epres, sima, röcskös, vagy banános, tehát ez neki is megkönnyíti a kapcsolódást ehhez a hatalmas felhőhöz, ami a jóga, első látásra.). Stb. A hatalmas tudásanyaggal, és az ehhez párosuló hatalmas közlésvággyal rendelkező jógamester mondott még nagyon izgalmas dolgokat (egy-egy ászana akkor válik a barátoddá, és onnantól szolgálja a valódi fejlődésedet, amikor már feladtad benne az ellenállásodat, akkortól ászana valójában, hiszen Patanjali szerint az ászana szilárd és kényelmes), de ezekre, illetve az általa bemutatott gyakorlatokra „helyhiány”:) miatt nem térek ki..
 
Gergő tehát őt ellenpontozta itt-ott a saját nézeteivel, leszögezve, hogy számára a gerincjóga (is) egy érvényes kategória, és ők nem beszélnek még energiáról és csakrákról, nehogy elijesszék a kezdő kapcsolódni-vágyókat. Öt ászanát, ahogy a kiírásban szerepelt (és ahogy senki más nem tette rajtuk kívül:) szépen be is mutattak oktató-társaival, részletes és szép-kerek magyarázatokkal, valóban inakról-ízületekről-izmokról, és csak itt-ott energiaáramlásokról beszélve. (Kép: a Mandala bemutatója)

Na, ezt aztán Gál Éva istenien tudta ellenpontozni, az Agama gyakorlataiba bevonva a közönséget: azonnal csakrákat és energiákat citált, és rögtön érzéseket és érzeteket adott át, melyeket az iskolájában gyakorlók megtapasztalnak. Indokolva is mindezt azzal, hogy itt nem cél és nem követelmény a hajlékonyság (bár nem mellesleg kísérőjelenséggé válik a gyakorlás során), itt befelé figyelünk. (Képünkön: az Agama bemutató, valamint a résztvevők, kobra pózban.)

A következő bemutató a Himaláya tradícióról szólt: Najó őket úgy mutatta be, mint egy olyan irányzat, mely akár tizensok-órás meditációhoz készíti fel a testet a gyakorlatokkal. Nem kell megijedni, kezdte a nyilvánosságtól – bevallottan!:) – kissé ijedt oktató, nem fogunk sok órát meditálni, hanem helyes kis jógaórát rittyentett, mind elő-jógázó társa, mind a workshop résztvevőinek bevonásával. Tőle az tetszett, hogy arról beszélt, mi a jóga az ő számára, illetve arról, hogy a légzés áramlása, amit a jógaórán kezd el gyakorolni a jógázó, egy idő után bekúszik a hétköznapok áramlásába… (A képen a Himaláya tradíció bemutatója, a szintén Mandalás Ildikó és Hédi)

Na, itt fáradtam el és éheztem meg végzetesen, így a pont befutó Géva jóga-flow-ja, valamint az Iyengar bemutató nagyrésze nekem már kimaradt – utóbbira egy fejállás-gyakorlás közben érkeztem vissza, ami az ászanák királya. Ez egységes nézet – de kábé semmimás sem.

Ja, mégegy valami egységes, amelynek fontosságára azt hiszem burkoltan vagy nagyon is kimondottan minden előadó (tettel vagy szóval) felhívta a figyelmet: a mosoly!:) Gyakorlás közben nemcsak jobban festesz ha valakit ez érdekel..:), hanem az ellazulást is segíti ha az arcodra akár a legnehezebb gyakorlat közben is mosolyt varázsolsz.

A Jógaoktatók Szövetsége következő egynapos workshop-ja a pránajamáról fog szólni, május 28-án. Sztem én megint ottleszek!

Összegzésként: Ha valamiféle kreatív térlátással veszel részt egy hasonló rendezvényen, a sok különböző irányzat képviselőjének szemléléséből kirajzolódhat ugyanaz a hegy, melyre más és más irányból ugyan, de minden jógi mászik éppen fölfelé...

FONTOS: Ez itt a vélemények helye! Mondd el, oszd meg, számolj be a saját tapasztalataidról, ha ott voltál, ha nem!

Frissítés: A képeket köszönjük a szervezőknek!