Mivel szinte közvetlenül jógázás után ültem le megírni az élményeimet, még alig tudok gépelni, valamint soha nem látott lassúsággal gurultam haza a bringámon, mert úgy szétcsapott az astanga óra..:) Járni még épphogy tudtam, de ezen nagyon vigyorogtam, amikor kijöttem valahogy a teremből relaxáció után, de megérte (mármint nemcsak kijönni, hanem az egész:), és nagyon úgy fest, hogy minden előzetes várakozással ellentétben mégiscsak nekiállok „kigyúrni magam” astanginak...

Egy Király utcai irodaház ötödik emeletén rendezkedett be szeptember elején a Himalájai Jóga Tradíció új, budapesti központja, egy alternatív gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó központtal közösen. Legelső nyílt napjukon (2011. szept. 12.) tapasztaltam még némi fejetlenséget, de szerintem ki fog alakulni, és akkor valszeg nagyon jó lesz ide járni – mert jógázni itt is nagyszerű, annyira, hogy a körülményeknek szépen elvész a jelentősége.

Mivel egyszer már jártam itt, és mivel nem tetszett az óra, amin akkor részt vettem, és viszont mivel mások, többen is, elismerő véleménnyel voltak ugyanerről a jógaiskoláról, méghozzá tapasztalatból, ezért mégegyszer elmentem, egy másik órára, nyílt napok közt válogatva, a Darshan-ba.

Kedves JógaBlog-olvasók, boldog őszt kívánok mindannyiunknak!:)

Másrészt, ha mind megjöttünk a nyaralásból és kezdünk visszatalálni a „normál” (normál..? – na mindegy..:)) kerékvágásba, akkor arra is elérkezett a tökéletes idő, hogy keressünk magunknak olyan jógaiskolát, ahova szívesen járnánk akár sok-sok hosszú hónapig, rendszeresen is: mert belezúgtunk az oktatóba, mert megfogott az irányzat, mert pont útbaesik a jógastúdió, mert a szomszéd nagynénikéje is odajár, és ódákat zeng róla, vagy bármi másért.

Aktuális költözésemet félbeszakítva tekertem ki tegnap a Margitszigetre, hogy a Gauranga Das által fémjelzett Atma, a Purnam, és a Kék Lótusz, Baktai Ádám (kihagytam vkit?) által szervezett Mantra-Jóga Pikniken részt vehessek.

Elfáradtam ugyan irgalmatlanul a pakolásban, és a hőség is tombolt, de azért a hátamra kanyarítottam a jógamatracomat - úgyhogy végig ott lógott rajtam, amíg a váratlan és várt ismerősőkkel beszélgetve néztem-hallgattam-kóstolgattam az eseményeket, a partvonalról.:)

A tegnapi Gerillajógázás után megkérdezte az egyik résztvevő az astanga jógát tartó oktatót, hogy ő melyik jógát javasolná - kérdésében pontosabban meg nem határozva, hogy kinek. Azt a választ kapta, hogy ez sokmindentől függ, hogy milyen az illető habitusa, épp hol tart az életében... Az astanga szó (amit ő nem s-sel, hanem sz-szel ejt), kábé a második mondatában került elő.

Rajtam ez a jóga annyit alakított anno, amennyit sok év (bármilyen) terápia sem tudna, vagy mondjuk amennyit betegből egészségesbe változik valaki. Pedig nem voltam beteg, még csak „fejlődni” sem akartam épp semmiben, csak egyszerűen valamilyen izgalmasabb típusú mozgást szerettem volna keresni magamnak. Akkor még nem volt ilyen evidens divat a jóga, mindez olyan 8 éve kezdődhetett, úgyhogy még csak kézenfekvő sem volt, hogy jógázni fogok... És akkor jött a meglepetés. Olyan jellegeim, szokásaim, testi funkcióim kezdtek változni, amikkel bajom nem volt ugyan, de utólag kiderült, jobb így. 

Másodszorra már pont olyan fincsi zöldek-fények és langyosság volt, mint amilyenben jógázni vágytam a Margitszigeten - az első gerillajógás élményem ugyanis hűvösen szemerkélő esőben zajlott, egy nagy fa aránylagos védelmében, és bár nem áztunk szanaszét, inkább teljesítmény-jóga volt, mint elmélyedős.

Akár az is lehetett volna a mottója ennek az órának, hogy „nyisd meg a szíved”, de mivel mottója nem volt, inkább csak egyszerűen átsugárzott a gyakorlatokon, az oktatón, végül az eredménye lett... talán még a Hadik Kávéház kerthelyiségét csurig töltő koraesti környékbeliek is érezték. Mert rajtuk gurultam keresztül a Bartók Béla úti jógastúdió kapujához, és rájuk nyíltak a jógaterem ablakai, és lehet, hogy eleinte, amíg bele nem rázódtam az órába, még legszívesebben én is ott ittam volna a bambimat a langyos nyárban - de aztán már nem.

Ha túl sokszor mondanám, hogy na, ez a kedvencem, akkor nem hinnétek el (amúgy joggal), úgyhogy inkább úgy mondom, hogy simán megértem mindazokat, akiknek épp ez a kedvencük.
A pesti Aum Jóga weboldala alapján pontosan tudtam előre, hogy nem kell felírnom, melyik kapucsengő, hányadik emelet lesz, mert pontosan lesz kiírva és feltüntetve minden, ráadásul bejelentkezős a rendszer, így tuti nem futhatok lukra. Emellett nemcsak „felhasználóbarát”, hanem pont olyan szép is (hangulatosan színes, praktikusan elrendezett, ízlésesen megteremtett, stb.), amilyennek egy jógastúdiónak lennie kell… de itt meg is állhatunk egy pillanatra.

Nagylevegő... Naszóval, megvolt az első olyan tesztköröm, amiről semmi jót nem tudok írni. Odamentem, kapucsengőre semmi, bejutottam, emeleten-ajtón semmi, szomszédokat megnyugtattam, csak jógázni jöttem (erre beajánlották az Atmát, ami valóban ugyanennek a háznak a földszintjén található:), sehol egy cetli, egy ráutaló névtábla, újra megnéztem a neten jó helyen jártam-e, és igen, hogy az állandó programok valamelyikére mentem-e, és igen, tér-idő koordináták rendben voltak, nem én tévedtem, úgyhogy itt az első mínusz-sokpontos ajánlás, a Sankara Jóga és Légzés Egyesületről.

„Legalább 1 hét kell, hogy valóban elkezdd érezni - aztán meg sok-sok alkalom, hogy egyre jobban élvezd!” – hangzott a figyelmeztetés a Facebook-on Ilditől, a "rákattant" bikramozótól, és az a helyzet, hogy most így pont egy hét (és 3 alkalom) után valóban kezdem érezni az addiktív jelleget.

DE: ha közben elfelejteném, hogy miért csinálom (miért csinálom?) és csak vinne magával, mint bármely (bármely!) addikció, akkor megint csak ott lennék, ahol a part szakad. Uralom a szokásaimat, vagy azok uralnak engem?

A tegnapi Bikram nagyon érdekes alkalom volt, az első, majd a második után néhány nappal.

Kezdetben vala a munka, a család, a pihenés. Aztán kitalálták a civilizációs betegségeket, és a napi időbeosztás szentháromságát szépen szétrobbantotta a rendszeres testmozgás követelménye. Vivát. Ha nem focizol szerda esténként a srácokkal sörözés előtt, vagy gyurmázol újabb dombokat a tetkó alá, rubintrékázol kitartóan, "csak még egy kicsit!", hogy ne lógjon a köldökpírszinged, vagy kocogsz a Szigeten tavasztól őszig bizonyos rendszerességgel, akkor már te lógsz ki a sorból, nem azok, akik mindezt nem teszik.

A sportolás mint kategória tehát már bebetonozta magát az "átlag" fejekbe (amilyen ugyebár nincs), sőt, testekbe (valódi, fizikai igényként), és ez így van jól. Ép testben ép lélek, sőt, még fejlődni is lehet adott edzésfajtában, érezni az előmenetelt óráról órára, évről évre, aminek külön svungja van.

A jóga mindezek után

Minden reggel két órán át végez mantra-meditációt, két jógaközpontot vezet, napi két jógaórát tart. Krisna-tudatú hívő, feleségével és kislányával él együtt. Számára az astanga jóga gyakorlása váltotta ki a sportolást is, amit mindig fontosnak tartott. Függőnek vallja magát a napi szintű gyakorlástól, és az oktatástól is. Elítéli az "űber-toleranciát", de saját tüzes személyiségében egyre finomodik a kritikus, szókimondó jelleg: az évek során egyre inkább el tudja fogadni másokban az értéket.

Gauranga Das ("az Aranyszínű Szolgája") első gondolata arról, hogy milyen lenne ő, ha nem jógázna: 100 kiló.:) De amit leginkább értékel a jógában, az az, hogy sok csatornát megnyitott benne: olyan dolgokban változott a személyisége, amik még a Krisna-tudatban is lassan változnak, pedig arról azt mondják, hogy a legmagasabb szintű jóga-folyamat.

Sportjóga. Ezennel bevezetem a jógalujzai terminológiát, miszerint van a "sportjóga", meg a "spirijóga", na, ez sportjóga. De kezdjük az elején.

Először is tehát, a híres-neves Bikram kipróbálására régóta gyúrom magam, rengeteget hallottam róla, pro és kontra is. Ez az a bizonyos "franchise" jóga, amit meleg teremben végeznek, a világon 720 stúdióban pontosan ugyanúgy, 26 "embert próbáló" gyakorlat és légzőgyakorlatok szigorúan meghatározott sorozatában. A Bikramról mindenkinek van véleménye, a Bikramért lehet lelkesedni és lehet szenvedélyesen utálni (szakmai alapon persze), ami szerintem tök jó. Neki.:) Mert ettől van tele a terem állótólag mindig, annyira, hogy többeket hallottam panaszkodni a zsúfoltságra. Nekem nem volt gondom, de most egy 17.30-as órára csekkoltam be, lehet hogy az esti órákon durvább a szitu, majd megnézem. (II. részért idekattints!)

Hatalmas fesztivál-csarnok, az egyik végén, a Mozgástrend színpadon mozgás-trendek, sőt, mantra-koncert, a másik végén üvöltő-zúgó omm-zenére zajló akrobatikus típusú jóga-bemutatók – középen pedig a testük-lelkük-szellemük legmélyebb zajlásaiban elmerülő jógázók, a Jóga-színpadról fitnesz-mikrofonnal vezénylő oktatók hangjára.

Hogy ez valószínűtlen? Igen, de megtörtént, és fantasztikus volt részt venni benne. Oké, néha kikukucskáltam a csinnadrattába a jógázásból, hogy ez valóban megtörténhet-e (tehát valóban nem történt meg, legalábbis nem pont így, vagy nem pont velem:), de abban biztos vagyok, hogy többszáz leendő jógázó pont most kapott egy erős impulzust afelé, hogy nekiálljon és megkeresse végre a saját iskoláját, mesterét, irányzatát.
(És talán többeknek épp a JógaBlog cikkei fognak segíteni ebben...?:)

Ebben aztán volt lendület – és még csak nem is a gyakorlatokban, vagy az óra felépítésében, mert az aránylag normális volt... Sőt, még csak nem is a légzés miatt, ami már egyáltalán nem volt „normális” – hanem leginkább szerintem a helyiek nyitottsága, fiatalsága, kedvessége miatt. Majd’ mindenhol elfog egyfajta „ide jó megérkezni”, utána meg „itt jó volt időt tölteni” érzés, de a Jalagatiban szívből, eredendően kedvesek és befogadóak az ottlévők. Akik nem simán a Jalagati oktatói, hanem a barátaik, akik jógáznak is, és a jógásaik, akik a barátaikká is válnak, és együtt járnak túrázni, meg együtt főzik a teát óra előtt, meg hozzák a további ismerőseiket is jógázni,

Érkezett egy olvasói levél Jógalujzának, egy korábbi bejegyzéssel kapcsolatban. Az Amala Sattvában, ahol nem éreztem szuperjól magam, a levél írója egy isteni órán vett részt, egy fantasztikus oktatónál. Mindazonáltal még keresi, hova fog járni, erre meséltem neki a helyről, amiről alább olvashattok: ugyanazon a környéken, és egy teljesen oké órán vettem részt, biztos neki is tetszene – na, ott is járt már az illető, de oda bizony ő nem menne vissza szívesen… Hát, ennyit az ízlésekről, meg a pofonokról.:) Vagy inkább az egyes jógastúdiókon belül oktatók különbségeiről lenne szó? Hallottam már más jógastúdióról is az enyémmel szöges ellentétben álló véleményt, valszeg tényleg minden oktató más és más, nem annyira lehet őket a suli szerint kategorizálni, ahol tanítanak. De álljon meg a menet, még jógastúdióból is rengeteg van, nem írhatok az összes jógaoktatóról külön-külön!:) (Ráadásul azt gondolom, hogy ha egy stúdióvezető igényes a saját munkájára, akkor a kollégáit is eszerint válogatja meg.)

Az Anahita Jóga és Szellemi Központba mindenesetre Szilasi Márta órájára jutottam el (nála van egyedül első óra ingyen!:), akiről már hallottam, ajánlották, és magam is kedveltem az óráját. Pl., ha már egy oktatónak nemcsak a módszereiről, a tudásáról, a hozzáállásáról, hanem az adottságairól is szól ejtek (ld. pl. Sivananda), akkor

De amikor még a gyertyaállás közben is elsült egy poén, akkor mondtam (magamban persze), hogy ezen az órán már tényleg bármi megtörténhet. Ez az a póz ugyanis, amiben nemhogy levegőt alig kapok, de beszélni, főleg pedig röhögni, azt egész biztosan nem lehet. Volt azért, akinek sikerült, így erős a gyanúm, hogy a Gabi stílusához is, és a fizikailag is edzettebb kollégák igenis rengeteget fejlődtek, amióta a Napholdba járnak.

Imádtam egyébként a poénokat. Szeretek ugyanis nevetni, főleg pedig a nehéz helyzeteket szeretem egyszercsak elnevethetni – és abból volt elég.

Ha egyetlen szókapcsolattal kéne jellemeznem ezt a jógaórát, akkor a „szellemes szadi” lenne a mondásom. Kőkemény Iyengar jógát nyomtunk ugyanis, fájdalomig, remegésig belemenősen, és közben áradt ránk a tudás, a humor, a szellem. Gabi tüdőt nem kímélve magyarázta a gyakorlatokat is, gyakran egyikünk húzkodása-vonogatása közben mondva-mutatva, mit hova tegyünk, vagy csak óhajtsunk (és közben sóhajtsunk!:), és több póz is, ami ismerős volt már, éreztem, hogy most kerül igazán a helyére.

Vörös Ákos, alias PrAkash, azt írja weboldalán, hogy két évtizeddel ezelőtt élte meg először a Megvilágosodást.

Eszerint többször is megélte? Eszerint ez „elmúlik”, miután megtörtént? Eszerint a mi városunkban, a mi időnkben élő hús-vér emberek is megtapasztalhatják a megtapasztalhatatlant? Sőt, talán még át is tudják adni másoknak, ahogy ez rögtön PrAkash életcéljává vált, miután ő maga annyira megörült a tapasztalásnak?

Hátha választ kapunk ezekre a kérdésekre, a JógaBlog interjú-sorozatának első beszélgetésében – amit szinte szó szerint közlünk, ahogy az valóban megtörtént…

--- --- ---

JL: Kedves PrAkash, JógaLujza  vagyok, a JógaBlog ötletgazdája, szerzője, stb.-je.

Te vagy az első a sorban, akit felkérek interjúra, a blog második sorozatának első szereplőjeként. Talán azért is,

"The Music of India" - ezt a cédét nyerheted meg, ha elküldöd a helyes választ a kérdésre NAGYON GYORSAN, MÁJUS 11. 18.00-IG, a jogalujza@gmail.com címre:

Melyik az az indiai város, ahol egyrészt Swami Sivananda ashramot alapított 1932-ben, másrészt ahonnan a napokban érkezett haza a JógaBlog hamarosan induló interjú-sorozatának első alanya?:)

Köszönjük a helyes megfejtőknek, akik között sorsolunk majd, köszönjük Swami Sivanandának, hogy ashramot alapított, köszönjük az első interjú-alanynak (MEGLEPETÉS!:), köszönjük Indiának, köszönjük a zenének, és végül, de nem utolsó sorban köszönjük a Solaris CD Paradicsomnak a nyeremény CD-hez való hozzájárulását!:)
 

Ide is régóta készültem, a Padmához, a Szúrjához, az Asramhoz hasonlóan a legrégebbi budapesti jóga-intézmények közé tartozik az idén 15 éves Sivananda.

Rengeteg jógaoktató került ki az évek során az alma materből, és egy nagyon átfogó életmód rendszert kínál, nemcsak jógaórákat, méghozzá az Indiai Nagykövetséggel szoros "barátságban" (képünkön épp a nagykövet avatja az új jógaközpontot, tavaly szeptemberben).

Híre, kora és népessége ellenére viszont - kicsit persze cinikusan - azt mondanám, hogy

Ezt imádom: szenvedélyes vitákat, elkötelezett érveléseket hallgatok ismerőseimtől, melyik típusú jóga, melyik konkrét oktató a TUTI.

Ráadásul olyanoktól (is), akikről korábban fel se tételeztem volna, hogy egyáltalán jógáznak. Mégpedig szenvedélyesen.:)

Aztán persze kilyukadnak oda a vitázók, hogy úgyis személy-függő, neked konkrétan ki jön be, te konkrétan mire, melyik irányzatra kattantál rá - úgyis mindenki azt élvezi, amiben éppen bennevan.

Ez egyébként egy kicsit eltér például a munkahelyünkről, a lakásunkról vagy más használati tárgyainkról alkotott véleményeinktől, nem? Ezeknek tök gyakran a hátrányait soroljuk elsősorban, azt, hogy már mióta szeretnénk lecserélni, felújítani, kidobni a fenébe. A saját jógánkért viszont lelkesedünk? Azért ez szignifikáns különbség!:)

No, ha TE még nem találtad meg a saját jógádat, amiért lelkesedsz, akkor

Most az összegzéssel kezdem: a Padma Jógastúdió nemcsak azoknak nagyszerű választás, akik az Örs vezér tér vonzáskörzetében laknak, hanem valószínűleg távolibb vidékekről is járnak ide bőven jógázók. Talán már csak azért is népszerű hely, mert az egyik legrégebbi hasonló intézmény Budapesten (idén 10 éves), de kellhet hozzá az is, hogy ebbe a puszta ténybe nem is ragadtak bele, lépést tart mindazzal, amit városszerte láttam.

Akik olvasták a korábbi bejegyzéseimet, talán már a bejegyzés hangneméből leveszik a lényeget: ami nálam nyelvi szinten a „szabatos”, korrekt kategória, na ugyanaz a Padma a jógastúdiók között. Ha véletlenül te egy kíméletlen bohó, vagy egy spiri-fasiszta lennél, akkor ez nem a te helyed.

Itt a tavasz - itt az ideje a NYARALÁSNAK!

Legalábbis a nyaraláson való - kisebb megszakításokkal esetleg, de nagyjából folyamatos - töprengésnek, tervezgetésnek.

Összegyűjtöttem néhány tippet, nyilván a JÓGATÁBOROK közül: olyan helyekről is, ahol már jártam, olyanokról is, ahol még nem, hazai és külföldi, rövidebb és hosszabb, csak jógás, vagy mindenféle más programot kínáló táborokból is, egyelőre a teljesség igénye NÉLKÜL.

Arra kérem hát az igen kedves és nyájas olvasókat, hogy

--- HA OLYAN JÓGATÁBORRÓL TUDSZ, AMIT SZÍVESEN AJÁNLANÁL MÁSOKNAK, AKÁR MERT TE SZERVEZED, AKÁR MERT RÉSZT VESZEL, AKÁR ÉPP AZÉRT MERT TE NEM VESZEL RÉSZT, EGYSZÓVAL BÁRMIÉRT - TUDASD VELÜNK, HOGY KIEGÉSZÍTHESSÜK A LISTÁT! ---

Kommentben, vagy levélben küldd el kérlek, hogy te milyen jóga-nyaralásról tudsz, itthon vagy külföldön akár, hogy mindenki TÉNYLEG kedvére válogathasson a kínálkozó lehetőségek közül!