Dr. Indu Arora többször járt és tartott workshop-okat Magyarországon, olyan lehengerlően gazdag merítést kínálva az indiai gyógyítási és ön-fejlesztési eszközök tárházából, hogy azt sem tudja a halandó, jógázni vagy inkább ajurvédát tanulni, akupresszúrára vagy holdüdvözletre, marma-terápiára, vagy japa-workshop-ra jelentkezzen-e hozzá. A jóga különböző világszervezeteiben vállalt szerepei és díjai, publikációi hatalmas listán sorakoznak, szinte minden földrészen oktatott már, és mindehhez még alig 35 éves. Indiában nőtt föl, most az Egyesült Államokban él, és skype-on beszélgettem vele egy csodálatosat. Mivel a hangfelvétel eleje elszállt, ezért a első választ részben emlékezetből rekonstruáltam, így ennek pontos megértéséhez arra kérem az olvasókat, hogy minden telepatikus érzéküket és képzelőerejüket vessék latba…:)
– Született yogini (azaz női jógi) vagy – ez áll az önéletrajzodban. Mit jelent ez számodra?
– (nevet) Ezt nem én írtam, úgyhogy ez annak az embernek a megfigyelése, aki leírta. Nekem elegendő önmeghatározás az, hogy „ember lény” vagyok, az, hogy „yogini”, csak ezután következik. A kihívás ugyanis bennünk rejlik, nem kívül. Hogy megismerjük a saját korlátainkat, és túljussunk rajtuk, megéljük a teljes emberi potenciálit, ami adatott – ez a kutatás az, ami számomra az emberi lét valódi célja.
Úgy tűnik, hogy egy alapos profil-váltásba tenyereltem éppen bele 
Karácsony környékén hívott föl volt jógatanárom, Valéria, hogy a januárra megbeszélt találkozónk előtt még fussunk össze, szeretne odaadni valamit. Nem, januárig nem várhat, majd meglátom, miért. Na, gondoltam, biztos valami karácsonyi finomság – naná, perszehogy van időm összefutni.:) Csak egy-két percünk volt, úgyhogy egy megállóban nyomta a kezembe, én meg kábé ott helyben, még mielőtt elbúcsúztunk volna, elkezdtem mohón olvasni a könyvét. A furcsa cím és az égővörös borító mögött rejtőző alig nyolcvan oldal egy minden korábbi olvasmányomtól eltérő befogadói élményt kínált. 
Almásy Csilla szerintem pont azt csinálja, amit szeret, és pont azt mondja, amit csinál, és pont azt mutatja magáról, ami: gerinctréner, dinamikus jógaoktató, személyi edző. A weboldalán nincs semmi spirkó duma, hivatkozás szvámikra, hagyományra, vagy valami elvont "fejlődés"-re, sőt, hangsúlyozza, hogy akit mindez a jógából egyáltalán nem érdekel, annak itt a helye. Az óráján pedig pontos instrukciókat és némi anatómiai információt kapunk, abból sem túl sokat, elfér mellette a néhány kedves biztatás, és fittness foglalkozásra jellemző "még kettőt ebből", vagy dícséret, kedves poén. Miközben hagy magamra is figyelni, amikor kell.
Egyszer a .jpg)
Akkor kezdődjön a híres-neves kétezertizenkettő a jógaiskolák meghívójával a változásra: több helyen is sok szeretettel látnak minket évindító nyílt napjuk alkalmából, hogy válasszuk őket, válasszuk a rajtuk keresztül áramló lehetőséget a változásra..jpg)
Bár nem tegnap volt, de az újévi fogadalmakról még mindig kamaszkorom egyik koronázatlan hőse, 
Kis hisztivel kezdődött, mert egyedül vettem volna részt egy helyettesített eszközös hatha órán, így átmentem inkább a másik terembe, ahol épp egy stresszoldó jóga kezdődött, ám ezen picit bepöccent a helyettesítő tanár (aki immár nem helyettesített) … de végül sikerült napirendre térni efölött, és kezdhettük mi is a foglalkozást, az 
Személyes „Astangás” történetem sokkal messzebbre nyúlik vissza, mint gondolhatnánk... Amikor életemben először jógázni kezdtem, akkor két helyre csöppentem be kb. egyszerre, ezek közül az egyik egy Astanga jóga volt, a másik a Kundalini. Utóbbi vitt mindent, és évekre magával ragadott, fél év alatt kiütve maga mellől a másik típusú gyakorlást – amit egyáltalán nem bántam. Most, hat évvel később nagy meglepetések értek mindezzel kapcsolatban. Ahogy olvasgattam az 
Teljesen találomra keveredtem el hozzá. Úgy volt, hogy szerda este más programom lesz, amikor az utolsó pillanatban lemondták. Na gyorsan világháló, gugöl: vinyásza flow szerda. Ekkor találtam meg a már említett 
A két-alkalmas bérletem második óráját arra áldoztam, hogy kipróbáljam az Astoria Jógaiskola vadi új, péntek délután 1 órás vinyasa flow óráját. Először én voltam az egyetlen résztvevő, ami láthatóan nem zavarta a tanárt: kikérdezett a jógás múltamról, sérüléseimről, és még arra is volt idő, hogy kedvesen elbeszélgessen velem. Megkérdezte, mi az, amit szeretnék gyakorolni, ez nagyon tetszett, bár tudom, egyes jógairányzatok szerint a diák nem kérhet se igazítást, se külön figyelmet a gurujától, mert az óra egész menetét a tanár határozza meg. 
E rendhagyó bejegyzésnek az (lenne) célja, hogy bemutassa a vinyasa flow jógastílust, 3 oktató óráin keresztül. Hogy miért választottam ezt? Nos hát egyrészről facebook- és jógafanként elég sokszor botlottam bele különböző 
Ez a tündérmaci-dolog, ez egészen komoly tehát!:) Mert az, hogy a jógaórán is mindenki tündérmaci volt (a különböző sztorik kétes szereplőitől kezdve egészen magáig az oktatóig, aki időnként saját magára is ezzel a szóval utalt), az még csak oké, de mivel a 
Megmondom őszintén, fenntartásokkal mentem 
FIGYELEM, FIGYELEM! 
A JógaBlog-nak köszönhetem, hogy találkoztunk. Egy olyan jógatanár meghívására jött először Magyarországra, akivel a blog miatt ismerkedtem meg, és egy olyan jógastúdióban volt az első szatszang, amit anno a blog miatt kerestem fel - ezért most meghívlak benneteket is a novemberi szatszangra (még ha kivételesen ez egyáltalán nem is jóga), mert nektek is hasonlóan nagy élménnyé válhat, mint nekem.
„Nem.”, vágta rá, amikor megkérdeztem, szeretné-e, hogy írjak róla, majd rögtön utána jött a helyesbítés, hát, tulképp döntsem el, szeretnék-e.:) Ilyen még nem volt, de rákérdeztem, hogy mehet-e a JógaBlogra az élmény, ugyanis kvázi vendégségben jártam jógaórán, egy szinte csak barátoknak tartott eseményen – ráadásul én se egészen lógtam ki a sorból, mert Shakti Andi (akkor még nem ezen a néven:) a testvérbátyám osztálytársa volt nagyonrégen. De a többiek is mintha ilyen-olyan ismerősi úton-módon kavarodtak volna ide, például az a Gerilla-jógáról származó ismerősöm, aki hónapok óta győzköd, hogy nézzem meg egyszer, szintén ismerősök révén került ide, és az öltözőként szolgáló előtérben is csupa olyan beszélgetés zajlott, mintha vendégség után húznánk épp a cipőnket. (Hozzátenném, hogy abban a jógaközpontban, ahova most járok (!), szintén valid beszélgetések tapasztalhatóak az öltözőben – ez ritka is, és fincsi is.)
Meséltem anno Daninak, hogy milyen jó volt nekem a .jpg)
Ezt mondták